Édesapánk, Csiszárik János görög katolikus főesperes 65 év papi szolgálatáért és kedves szüleink házasságkötésének 65. évfordulóján hálás szívvel mondunk köszönetet.
A gyermekkor minden ember életében meghatározó élmény. Én is szívszorító érzéssel, gyakran fátyolos szemekkel gondolok vissza az Irotán töltött évekre. Köszönjük a meleg fogadtatást, a vendégszeretetet, fáradozást.
„Vigadjatok az Úrban és örvendezzetek igazak!”
Ma mindnyájan ünnepi jelvényt tűzünk magunkra. E jelvény több nemes anyagból lett ötvözve: ezüstből, aranyból, gyémántból és vasból. Kedves szülők, az ezüst fény ott csillan hajatokban, sok-sok tél ott felejtette fehérségét. Az arany, szíveteknek egymás iránt és mások felé sugárzó melegségét jelképezi. A gyémánt csillogásában pedig szemetek őszinte sugarát fedezzük fel. A vas, – amely a mai nap az ünnepi jelvény fontos része lett – a maga szilárdságával, erősségével az élet nehézségei ellenére is, együtt, békességben tartott Titeket. 65 év együtt, 90 év és 86 év külön-külön – kimondva is oly’ sok. Bizony barázdát szántott arcotokra az idő. Valamikor nem is hittük volna, hogy ilyen gyorsjárásúak az évek. Korábban szökik álom szemetekre, az éjek hosszúra nyúlnak. Ilyenkor szívetek emlékek közt pihen mélyen. Emlékek? Igen, sorsfordulók jöttek, mentek, jönnek, mennek. Az élet tengerén együtt utaztok, s a világ körülöttetek folyton változik. Sokszor kis felhő foltot ejt a Napon, az orgona illata elszáll a szélben, de mégis, mégis szívetek összeforrt a 65 év fergetegében. Hemingway oly’ szépen megfogalmazta ezt az érzést: „Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait.”
Ünneplünk, emlékezünk. A meghatottság ködfátyolán keresztül emlékidéző percek peregnek. Emlékek egész sora zakatol ma szívünkben, de az emlékezés vonata olykor lassít, meg-megáll egy állomáson. Végignézve a múlt idéző tájakon, szívünk ma hálát és köszönetet mond. Lehet, hogy mi már nem leszünk ilyen szilárdak, de szülői példátok legjavát őrizni, továbbadni – ez a mi sorsunk jussa. Édesapánk, 65 éve járod Isten szolgájaként utadat. Volt könnyű is, nehéz is. Utadon a Szentlélek ereje és az Isteni Szeretet vezetett. E szeretet ma is ott van a szívedben, s oly’ sok emberi szívbe ültetsz át belőle nap mint nap. Hányszor örültél családokkal keresztelő, esküvő alkalmával. Hányszor vigasztaltál betegeket, árvákat, özvegyeket. Lelkesen hirdetted Isten igéjét. Összekulcsolt kezekkel fohászkodtál: „Kértem bátorságot és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat. Kértem adjon szeretetet és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmeket és Isten adott lehetőségeket… és imáim meghallgatásra leltek.” Igen, imáid meghallgatásra leltek, s most ünneplünk Veled, Istennek hálát adva Érted, 65 év papi szolgálatodért, 90 évedért. A 90. év kilátótornyából végignézve, életed oly’ színes, változatos képet mutat. Azonban a mosoly, a Fény mindig ott volt, és ma is ott van arcodon. Kívánjuk hát: „Legyen áldott Benned a Fény, hogy másoknak is fénye lehess. Legyen áldott a Nap sugara, és melegítse fel szívedet!”
H.Jné – Cs. M.
