Lázár János kancellária miniszter vezetésével tartották meg kedden délelőtt a kormány és a zsidó szervezetek úgynevezett kerekasztal párbeszédét.Mindkét részről úgy kommentálták, eredményes volt a találkozó.
Mint ismeretes voltak korábban vitás nyitott kérdések. Például a kárpótlás összege, elosztása, a vallási szervezetek együttműködése, a Sorsok háza és az a bizonyos Szabadság téri emlékmű amely végül kiverte a biztosítékot. Látszik az idő múlása mindenre gyógyír. A kerekasztal résztvevői nem egyeztettek előre, látszott, a Mazsihisz, BZSH és az Emmi nem egyeztetett előre. Ahányan voltak annyiféleképpen vezették fel a kéréseiket, javaslataikat. A kormány könnyű helyzetben van, hiszen sikerült a szervezetek közötti egységet felbomlasztani.
Míg a Mazsihisz tábora hívei vannak a legnagyobb számban és lefedik az országot addig Köves Slomó vallásos szervezete egy nagyon kis csoport. Valami okból még is az ő hitközsége a többiekhez képes aránytalanul nagyobb támogatásban részesül. Betudható ez annak is , hogy lojálisabbak a kormányhoz illetve tartózkodnak a politikai nyilatkozatoktól. Akik ezt megmondják, leírják akár be is perelik. Hogy miért ezt nem tudni. Inkább büszkék lennének, hogy a híveik javára pragmatikus politikát folytatnak.
S ami a kerekasztal hangulatát, folyamatát meghatározta az egy nem mindennapi húzás volt. Lázár János miniszter úr itt és most jelentette be, hogy a mellette, a kormányoldalon helyet foglaló Zoltai Gusztáv – a Mazsihisz volt ügyvezető igazgatója – ezentúl főtanácsadó a kancellárián.
Amikor ez elhangzott és a résztvevők saját szemükkel is kontrollálták, hogy jól látják amit látnak megállt a kés a levegőben.
Zoltai Gusztáv nemrégiben viharos körülmények között távozott a Mazsihisz éléről. Leírták a nyolcvan esztendős örökös túlélőt akinek az életútja meglehetősen kalandos. Igen holokauszt túlélő, volt munkásőr és a színházi életben is megfordult. Erre mondják kijárta az élet iskoláját. Becsületére legyen mondva a Mazsihisz gazdálkodását mindvégig kézbe tartotta, jobban is mint gondolnák. Ezzel a gazdasági fegyelemmel, szigorral kellő számú ellenséget szerzett magának a hitközségen. Ráadásul valamennyi kormánnyal , regnáló hatalommal képes volt együttműködni a szervezet , a zsidóság érdekében. Kihasználta a lehetőségeket a Mazsihisz javára.
Ma felhívtam – régóta ismerem – szerettem volna interjút kérni. Bizonyára nem vagyok egyedül ezzel. Mondta, most nem adhat, szájzárja van, erre kérték az új főnökei. Világos, természetes. Bármit mondana kiforgatnák, senki nem jönne ki jól ebből. Tehát hallgat. Elutazik. Szeptember 24. után ér haza és akkora megnyílik. Várom a napot.
Közben gondolkodom – ki volt most ügyesebb okosabb? Zoltait leigazolták az ellenfél csapatába. Jól tették. Biztosan nem adta olcsón az irháját.
Ám mi van akkor ha nem így történt. Zoltait akár a Mazsihisz is delegálhatta a kulisszák mögött a kormányoldalra. Gusztáv lenne a legnagyobb zsidó szervezet trójai falova. Ha így történt akkor is zseniális húzás volt. Ha még se akkor is.
A lényeg – leültek, tárgyalnak, beszélnek egymással . S ez a jó. Ilyenkor akár a fránya sajtó akár ki is maradhatna. Mint ahogy most is, a tárgyalásról kizártak minket. Hogy ne tudjuk keverni azt a bizonyos anyagot.
