Pontosan harmadik hete terített le az influenza. Száraz köhögés, ájulásig, időnként hőemelkedés, múló láz, hidegrázás, levertség kurva rossz közérzet.
Kezdtem a nagyágyúval, antibiotikummal és immunerősítővel, majd C vitamin lóméretben Coldrex és most ráfanyalodtam az izlandi zuzmóra. Ez utóbbi szopogatóst éppen Hernádvécsén ajánlották. Természetesen ugyanolyan levert bágyadt krákogós vagyok.
S mindezt az a fenti vacak vírus okozza. Legalábbis ezt mondják az orvosok.
A félország gyógyulóban a másik fele meg ráfertőzésben.
A papír-zsebkendő gyártók és a patikusok most aratnak.
Megjegyzem akár hányszor kérdezem a gyógyszerészt mindig van valami új ötlete. Kísérleti tapsifüles vagyok. Utánam is szólnak, hogy ha ez bevált akkor jelezzek vissza.
Valószínű, hogy a régi gyógymóddal kellene próbálkoznom, szauna és kalapkúra lenne az ideális. Lila hagymás teából már annyit ittam, hogy nem merek emberek közelébe menni. Szaglok.
És még nem is mondtam – hogy ez a fajta krákogós száraz köhögés egy sunyi sugárfertőzéstől is lehetséges. Mivel ebben a jó időben még nem kellene betegeskednünk, elképzelhető, hogy valahol valamelyik atomerőmű belepiszkolt az éterbe. S ennek a levét isszuk, ennek a következményét nyögjük. Azt ugyanis megtudtam, hogy nagy csendben megemelték az úgynevezett egészségre káros radioaktív sugárzás értékeit. Mondván nem árt ha szokjuk hátha a szervezetünk már ellenállóbb. Ha mégse akkor tévedtünk.
Közben a mamámhoz is be kell mennem az intenzívre naponta legalább egyszer. Így már van saját maszkom mint a műtősöknek.
Ja ne felejtsem – a Szentpéteri kapuban szerelik a jelzőlámpákat napok óta. A Blaskovics utcából a megyei kórházból nem lehet kihajtani, ha csak az arra járók közül meg nem könyörül rajtunk valaki és kienged. A sorban, a délután csúcsban a betegszállítók is negyedórákat dekkolnak.
Csak egy rendőr kellene délutánonként meg reggelenként, hogy a kimenő forgalmat irányítsa. Háromszor szóltam ez ügyben a miskolci kapitányság ügyeletére – ígérték, hogy megnézik. Pedig most ott aztán gyakorolhatnának a karjelzős karmantyús dirigensek. Aki nem tudja miről beszélek , olvassa el a Vasgyári medvetánc című könyvemet és rögtön képbe lesz.
Jó hír még, hogy a keresett amerikai Arthúr bácsi meglett egy bécsi kórházban. Hamarosan Miskolcon lesz. Egyre kíváncsibb vagyok rá, miért is csatangolt el miközben a fél világ őt kereste.
