Ha nem vették volna észre a szokásos csütörtöki jegyzetem a szerdai Északban jelent meg.
Nem könnyű mindig a múltban vájkálni, de mivel a forradalom évfordulója volt sikerült kibányászni egy régi emléket. Mi is volt a hajdani Észak-Magyarország szerkesztőségében azokban a viharos napokban. Sikerült három élő tanút megszólaltatni és segítségükkel megidéztem a történelmet.
Jól vagy rosszul, döntsék el.
Az írásban benne van , akkoriban hét esztendős voltam, s máig sokszor eltöprengek, vajon miként viselkedtem volna akkor és majd utána. Nagy vízválasztó volt ez mindannyiunk életében. Pontosabban, sorsunkat egy félévszázadra meghatározta.
Tehát ha megvan a szerdai Észak , a szokott helyen keressék.
Közben töröm a fejem , mi legyen a jövő hét közepére.
