Éltem a lehetőséggel. Bejelentkeztem a Fehér Házba. Kérdezték a portán, hogy kihez jöttem. Hát ki lakik itt – visszakérdeztem. Akkor meg mit fontoskodik.A két és félméteres tengerészgyalogos annyira röstellte, hogy rabolja az időmet, egyenesen az oválisba vezetett.
Jellegzetes miskolci kiejtésemmel mondtam, I am hungary jurnalist…Magyar újságíró vagyok.
Barack – ha éhes akkor kísérjék a büfébe.
Mondom nem nem hungry ( ez éhest jelent ) hanem hungary.
Szabadkozott, elnézést kért – mondom inkább abban a bizonyos ügyben kellene visszakozni.
Sajnálkozott, náluk olyan demokrácia van, hogy a kormányzati döntéseket maga se tudja megváltoztatni. Ha egyszer a hivatal úgy döntött, hat magyart nem akar itt látni akkor ő nagyon kis ember ahhoz, hogy ezt a határozatot visszavonja.
Nagyon idegesített a flegmasága. Így aztán, amikor a három tengerészgyalogos közül kettő nem nézett oda mérgemben csavartam egyet a bal fülén. Jót nevetett rajta. Mondta, ez biztosan valamilyen vicces magyar szokás. Eltalálta. Mondta is ha már a Halowent átvettük cserébe ők bevezetik a névnapi fűl csavarást.
Beszéltünk még néhány apróságról, kiszedtem belőle a hat kitiltott magyar nevét,de megesküdtem azonnal titkosítom is magamban a hátralévő éveimre.Érzékeltem, hogy nagyon képben van a hazai ügyeinket illetően. Kérdezte, hogy van Puskás Ferenc meg Torgyán József.
Megnyugtattam. Egy állapotban.
Majd barátságosan elköszöntem volna , amikor ránk nyitották az ajtót.
Merkel suhant be légiesen. A titkárnő szabadkozott, hogy nem tudta visszatartani. Amikor meg kiderült, hogy én vagyok az elnöknél berobbant.
Készült is rólunk egy baráti közös fotó. Megjegyeztem, hogy láttam a nudista strandon készült fiatalkori képeit. Anno NDK-s képek. Elpirult. Főleg amikor bókoltam, mennyire slank, sokat fogyott.
Ennyi volt mese volt. Ha Bécsben járnak ki ne hagyják a Práter panoptikumát.
