Ma már a száraz és a vizes porszívók világában a fiatalabbak azt se tudják mi az a vasnyújtó ott a belvárosi ház udvarában. Még találgatni se képesek, hogy mire való ez a szerkezet.
Nos, számukra mondom el, hogy a MIK a miskolci ingatlankezelő kötelessége volt minden bérház udvarán egy ilyen porolót felállítani. Ezek ara szolgáltak, hogy nagytakarításkor levihessem ezekre a szőnyeget vagy a pokrócot. Majd elővettem a nádszálas porolót és órákig verdeshettem vele a szőnyegeket. Jó szórakozás volt – nemcsak szépen pufogott , de porzott is. Jól csinálhattam mert a házunkban ha csak rá bírtak venni mindenkinek én üthettem a szőnyegeit.
Ez volt a munka. Egyébként ez a szerkezet arra is szolgált, hogy esténként ott gyülekeztünk a ház udvarán. Egyesek tornáztak, nyújtózkodtak, ráültek, pörögtek rajta alatta és ennek a környéke olyan találka hely, fórum volt mindannyiunknak. Az igazi öröm az volt amikor a lányok is ezen nyújtózkodtak s megláthattuk a bugyijukat. Már is kellemesebben telt az estén és izgalmasabb volt az éjszakánk.
Szóval ez a poroló egy olyan közösségi hely volt, mígnem azok az ezerhatszáz wattos porszívók teljesen kiszorították a porolókat az életünkből.
