Őszintén mondom, nekem már a 2006 őszi Kossuth téri kempingezés se tetszett. A világ szeme rajtunk volt. S jót röhögtek rajtunk. Az ország háza előtt üstökben , kondérban rotyogott a gulyás, fát hasogattak és a közeli bokrokban sátraztak és végezték a dolgukat. Demonstráltak, tüntettek. Tehették mígnem egy rajtaütésszerű akcióval megtisztították a teret. Szerintem most is az kellene.
A képe frissek. Váradi András alcsuti juhász polgármester jelölt emlékére sátraznak már hónapok óta. Még ha kulturált körülmények között és engedéllyel is teszik akkor se válik a dicsőségünkre ez a sátortábor. Rengeteg arrafelé a külföldi turista akik csak értelmetlenül nézelődnek. Ilyenkor felmerül a kérdés – kinek a pénzén miből táboroznak ott és meddig óhajtanak ott maradni. Szegény Váradit már aligha támasztják fel. A tragikus baleset – elgázolta egy osztrák öreg a választások előtt – még mindig vizsgálati szakaszban van.
Jogos lenne a gyülekezési törvényt felülvizsgálni. Csupán az ilyen kirívó esetek miatt.
Egyébként a civilek megjelenése a politikában nem újdonság. Minden párt, ha jól emlékszünk ilyenekből csirázott. Egyszerű baráti érdekközöségekből vagy kollégiumi hálótársakból. Most egy újabb tisztújítás elé nézünk. Ami megfigyelhető, hogy az ellenzéki pártok nyálukat csorgatva szemlélik az újabbnál újabb aktívan politizáló állítólagos cívileket, akik nem kérnek a támogatásukból. Ami egyet jelent, mindannyian félnek tartanak a konkurenciától. Egymástól.
