A történet nem mai keletű. A helyszín Budapest, a fővárosunk ahol magasszintű az ellátás. Tudtam is róla. Bár ne tudtam volna. András öcsém naplót írt nénikém Aranka, Azsika nem mindennapi kálváriájáról. Ilyenkor szokás mondani, nem érdemes megöregedni. Ha már ráncosodunk csak feleslegesen terheljük a magyar egészségügyet , a nyugdíjkasszát. Ha megöregedtél nyugodj békében.
Így leírva sokkol a történet. Még akkor is ha nem újkeletű.
A lényeg, hogy ne általánosítsunk. Biztosan nem ilyenek az orvosok, nem ilyen a magyar egészségügy. Csak mi kifogtuk, valakinek, nekünk nekik éppen rossz napjuk volt. Tanulságos. Minden szó igaz. A fenti képen a nénikém baloldalt áll a mamám jobbján. Fiatalon.
2006. március 10-én pénteken 1/9-re taxival elvittem a mamámat az Erzsébet Kórház intenzív osztályára Dr. Greschik István főorvoshoz kardiológia vizsgálatra. Az emeletre gyalog mentünk fel. A főorvos úr meglepődve mondta, hogy a mamám milyen fiatal. A szívultrahang után még csinált egy EKG-t is. Engem kiküldtek a vizsgálóból, de láttam, hogy magas keskeny ágyra fektetik ami előtt 2 fokú kis lépcső állt. Pár perc múlva nagy esést hallok és mire benéztem a mamám a földön ült és körbefogták. Egy székre segítették a vizsgálóban és fájdalomcsillapítót adtak neki. Én azt hittem kicsit kipiheni magát és hazamehetünk, de láttam, hogy képtelen felállni. Kértem, hogy hívjanak mentőt, amit megtettek. Közben nekem eszembe jutott, nem kellene-e megröntgenezni, mert erős fájdalmai voltak. Ezt kérésemre megtették. A röntgenen nem látszott törés vagy repedés. A mamámnak mindkét csípőjében protézis van. A vizsgálóban azt mondták, segítettek leszállni az ágyról. A mamám szerint nem. Szerintem, ha fogták volna a kezét nem eshetett volna ekkorát. Az sem valószínű, hogy hirtelen felpattant, hogy észre sem lehetett venni. Mikor 2 héttel később Dr. Greschikkel közöltem, milyen állapotba került a mamám és Ő vizsgálat nélkül engedte volna el, közölte, hogy nem szokás megröntgenezni egy idős embert ha elesik és fájdalmai vannak. Ráér néhány nap múlva, ha stabilitási (járási) problémái vannak!!!
Néhány telefon révén sikerült elérnem, hogy a Baleseti Intézetbe vigyen a mentő Dr. Laczkó László főorvos osztályára, mivel a vizsgálat a március 28-i protézis műtét miatt volt szükséges és Dr. Laczkó végezte volna a műtétet. A Balesetin Dr. Domos felvette és bár láthatta, hogy járásképtelen azt javasolta vigyem haza és hozzam vissza szombaton reggel, amikor Laczkó Főorvos bent van. Én kértem, hogy maradhasson, mert nem tudom ellátni. Ő megengedte.
Szombaton Laczkó főorvos megnézte a mamámat. Közölte az Erzsébet kórház röntgenje alapján, hogy nem is biztos, hogy indokolt a protézis műtét, de majd még megvizsgálja. Dr. Laczkó volt, aki a 2005. szeptemberi felülvizsgálat során közölte, hogy javasolja a Dr. Bárdos által 2004. szeptemberében behelyezett félprotézis cseréjét teljesre, amit el is vállal, ha kérjük. Azt is mondta, hogy Ő a félprotézist ilyen korban nem ültette volna be. 2006. február végén beírta a mamámat a protézis műtétre.
Szombattól – keddig gyógytornász nem foglalkozott vele, holott azt mondták fog. Én naponta 2-szer látogattam és láttam, hogy nem képes még megmozdulni sem és a legkisebb mozdulatra is erős fájdalmai voltak. Alig evett és keveset ivott. Szellemileg tisztának láttam. Március 15-én szerdán már erős fájdalmai voltak és mivel előző nap valamivel kezelték a fenekét és az csökkentette a fájdalmat, kértem a nővért kezelje aznap is. Először nem akarta aztán egy kis pénzért jött és bekente. Akkor láttam, hogy a fenekén piros felfekvés nyomok vannak. Emlékeztem, hogy ebben a korházban már korábbi alkalommal tettek alá un. tojástartó matracot. Kérdeztem a nővért, hogy nincs-e ilyen most. Azt mondta, az csak az intenzíven van. Felmentem és Dr. Sóthy-val beszéltem. Ő azt mondta nincs itt a főorvos aki tudna adni és lehet, hogy nincs is szabad. Miután elváltunk később rám telefonált és közölte, hogy adtak egyet a mamámnak.
Csütörtökökön (6. nap) megjelent Dr. Bárdos István főorvos. Szerinte a mamám tehet róla, ha gyenge, miért nem kelt fel az ágyból. Megkérdezte, nem felfekvéssel hoztam-e be?! Nem, mivel a mamám nem volt fekvőbeteg, otthon teljesen ellátta magát csak az utcára nem nagyon tudott lemenni.
Dr. Bárdos csodálkozott, honnan van a speciális matrac, amit én kértem. Majd közölte, hogy az inkább árt, mint használ, mivel egy másik normál matracra tették rá. Ekkor kivették. Két nappal később egy nővér, aki szokott ilyet használni, visszarakta. Megkérdeztem az intenzíven, hogy ott hogy használják, azt mondták egy normálra teszik rá. Később felhívtam telefonon a Rehab Rt.-t, amelyik gyártja a matracot. Szerintük nem kell alá másik matrac. Dr. Bárdos kekecnek nevezett, gondolom azért mert 5 nap után szóvá tettem, hogy a mamámat nem kezelik, semmilyen vizsgálatot nem végeztek és csak romlott az állapota. Felfekvése lett és a vízhiány miatt zavarosan kezdett viselkedni. Dr. Szontágh Gáspár adjunktus, miután elmondtam az előzményeket, bocsánatot kért, hogy nem megfelelően kezelték.
Március 16. csütörtöktől megkezdték azt az ápolást, amit 6 napja kellett volna. Gyógytornász jött, kiültették az ágyból, forgatták nap közben, infúziót kapott, vérnyomást mértek(!) és vérvizsgálat volt. Ekkor derült ki, hogy kb. 100 a süllyedése. Dr. Laczkó csütörtökön azt mondta, hogy pénteken vagy hétfőn elviszik szcintigráfiára a Péterfy kórházba. Még aznap Dr. Bárdos közölte, hogy csak szerdánként van CT, ezért 6 nap múlva március 22-én fogják elvinni. A mentőt nekem kellene kifizetnem, ha nem akarom, hogy egész nap várjon a mamám a szállításra.
Az infúzió hatására a szellemi állapota gyorsan visszatért a korábbi állapotba.
10 nappal az elesése után még nem tudjuk, milyen belső sérüléseket szenvedett és mitől vannak az erős fájdalmai. Maximum 3-4 lépést képes segítséggel megtenni.
Én úgy érzem a mamámmal úgy viselkedtek, mint egy szellemileg leépült mozgásképtelen beteggel, aki itt mintegy elfekvőben van és még felkelni sem hajlandó.
Március 23-án Dr. Laczkó közölte, hogy a CT nem indokolja a sürgős műtétet és mivel ismeretlen gyulladás jele van (magas süllyedés) ezért a műtétet mindenképpen el kell halasztani másfél – két hónappal amíg a gyulladás meg nem szűnik.
Néhány szó a Baleseti X osztály gyógytornászáról. Már a korábbi műtétek során is azt tapasztaltam, hogy nem tornáztatja a betegeket. Maximum néhány percig sétál velük. Az osztály nővérei „légtornász”-nak nevezik a háta mögött, mivel nem sokat látják dolgozni. A szobában egy másik tornára szoruló idős hölggyel az alábbit csinálta: Kiültette egy karosszékbe, szólt neki, hogy fésülködjön meg mert kócos, vizet öntött a tej maradékos poharába, közölte, hogy jön vissza. Aznap már nem látták, a néni egyedül ment az ágyához.
Egyéb: Egy beteghez jött idős vak bácsit kísértem le a bejárathoz. Taxival akart hazamenni. Megkért hívassak a portással egy kocsit. Kérte, hogy a Főtaxit hívja, mert az nem olyan drága. A portás közölte, azt nem hívhatja, mert azokkal nincs szerződésük! Én hívtam a bácsinak a mobilomon egyet.
2006. március 27-én az osztályos gyógytornász, közölte, hogy neki nem is szóltak, hogy tortáztatni kellene a mamámat amikor behozták. Aztán egyszer sikerült megsétáltatnia és szerinte a mamámban nincs meg az akarat, hogy felkeljen, pedig tud járni. Én azt láttam, hogy még az oldalára sem tud fordulni egyedül, pedig szeretne mert fáj a háton fekvés. Egyszer meg azt mondta, hogy Ő (a mamám) tud járni és úgyis hamarosan megy haza, ezért nem is foglalkozott vele.
Március 27-én, pénteken megkérdeztem Dr. Laczkót, nem lenne-e jobb átvinni a mamámat a belgyógyászatra a magas süllyedés miatt. Ő beleegyezett, mondta majd hétfőn foglakozik vele. Hétfőn azt mondta, most nem ér rá majd kedden. Átmentem a belosztályra, ahol mondták, hogy kevés helyük van, de szerdán felszabadul egy ágy. Szerdán reggel Dr. Laczkó közölte, hogy ma megy át a mamám. Este már a belosztályon kerestem, de nem volt ott. Volt ott két üres ágy. A mamám osztályán az egyik nővér kérdésemre azt mondta, pénteken viszik át! Megkérdeztem a mamámat, volt-e gyógytornász és séta. Azt mondta nem és ezt többi beteg is megerősítette. Az előbbi nővér viszont határozottan állította, hogy hosszú sétát tett a mamám. A dolog felettébb furcsa. Szerdán (de valószínűleg a többi napon) napközben egyik nővér sem adott vizet a mamámnak. Az egyik mozgásképes beteg töltött a poharába.
Március 28-án csütörtökön Dr. Dienes főorvos átvette a belosztályra a mamámat. Másnap a mozgásterapeuta megsétáltatta. Hétvégén nem érdeklődtem a kezelőorvosánál, mert gondoltam még korai eredményekről kérdezni. Hétfőn este azzal fogadott Dr. Zöld adjunktus asszony, hogy elvégezték a szükséges vizsgálatokat és nem indokolt a további ott tartás kedden vigyem el. Megkérdeztem milyen vizsgálatok voltak és milyenek az eredmények. Tüdőröntgenen volt aznap és a süllyedése 50. A mamám állításával szemben a főorvos asszony és a nappalos nővér azt állította, hogy volt tüdőröntgenen. Semmilyen vizsgálati eredményt nem tudtak mutatni. Kedden beszéltem Dr. Herepey doktornővel, a kezelőorvosával. Kiderült, hogy nem volt tüdőröntgen a süllyedés 60. Szerinte a gyulladás a katéter miatt van (bakteriális fertőzés). Vizeletet küldtek tenyésztésre, eredmény néhány nap múlva! A belgyógyászaton tartás teljesen indokolatlan másnap vigyem el a mamámat. A mozgásterapeuta meg sem áll ha szólok hozzá. Kérdésemre, hogy látja a mamám állapotát távolról, hátrafordulva vet oda egy fél mondatot: „olyan amilyen volt”.
Kolozs Jenőné született Guttmann Aranka már elhunyt.
