Sok a galamb Miskolcon. Nagyon elszaporodtak és rengeteget piszkolnak. Noha semmi bajom ezekkel a madarakkal csak közismert, hogy milyen betegségeket , járványokat képesek terjeszteni. Ha már kedveljük etetjük ezeket érdemes lenne utánuk takarítani és fertőtleníteni.
Mostanára annyira szelídek már mint a velencei bajtársaik, ha egy két jó falatkát lelnek még akkor se szállnak el ha feléjük közelítünk. Bíznak bennünk, bíznak az emberek jóságában. Ezt értékelnünk kell.
Viszont az elhagyatott épületekben – ebből bőven van a városban – annyian tanyáznak, hogy hegyekben állnak a melléktermékük.
Hogy mit tehetünk? Nos, ennyire okos már nem lennék, hogy ezt megválaszoljam.
Valamikor, amikor még kis srác voltam, mindegyikünknek volt parittyája és egy dugi légpuska. Gyártottuk, öntöttük, sajtoltuk az ólom töltényeket és vadásztunk rájuk. Nem valami jó szívvel, brahiból csináltuk. Mindenkit megnyugtatok igazából már akkor se volt kedvem ilyen szörnyűségekre. Csak hát a lányok babáznak a fiúk meg csatáznak. Aztán mindennek ez a vége majd. A galambocskák meg szaporodnak.
Tokaj
