A vonaton megesik, hogy megszomjazik az ember. Hála a kihalóban lévő utasellátónak, hogy Budapest Miskolc között szlovák vasúti kocsikat közlekedtetnek. Így aztán a mozdony utáni első kocsitól átverekedtem magam a szerelvény másik végibe. S mit látok, míg mi az első kocsiban úgy szűkölködünk mint a heringek a konzervdobozban addig a hátsó traktus teljesen kihalt. Az utasellátó is néptelen. Csak bent a kabinban cicáznak, ám végül csak megszántak. Kaptam egy pohár langyos habmentes csapolt sört. Kiszáradás előtt ez életmentő. Tehát egy szavam se lehet. Majd két üveg gázos vizet is kértem, németül mert a szlovák személyzet egy szót se tud magyarul. Mutogatással csak elboldogultunk.
A végén bátorságot merítettem, a lájtos alkaholtól és három nyelven számlát kértem. A felső képen lásd a szlovák euróövezeti számlát. Nálunk ez cetli vagy sajtpapír. Igazából a kérésem nem nagyon rázta meg a büfékocsi személyzetét. Jót derültek.Rajtam.
Látszott, hogy totálisan tájidegen vagyok a szerelvényen, hiszen ritkán utazom vonattal. Tehát csak nekem lehetett újdonság mindez. Talán ennek is köszönhető, hogy a gyakori utazók be se teszik ilyen helyekre a lábukat még az ellenőrök sem.
