Amikor megáll az ész. Már ha van neki. Egy okos ember kerékbilincset tett a mentőautóra. Jogosan mert ugye rossza helyen parkolt . Sietniük kellett a súlyos beteghez és a tilosban hagyták a kocsijukat. Ahelyett, hogy a parkolót keresték volna a szerencsétlen emberhez rohantak megmenteni. Nem tudták felmérni, mi a fontosabb egy jól működő rendszerben. Íme itt a büntetésük.
Ilyenkor sok minden beugrik az ember agyába. Még az is, hogy tényleg itt az ideje a halálbüntetés visszaállításának. Elvégre egy agyhalottnál mit is számítana ez már.
Különben jó tanács, kevesen tudják, jómagam régóta élek ezzel a lehetőséggel és volt szerencsém kipróbálni. Ha bemennek az okmányirodába, potom három ezer forintért bejegyeztethetik a mobilszámukat. S ha jön a bilincselő közeg akkor neki kötelessége ellenőrizni, hogy tud e értesíteni mire is készülnek. Ha tíz percen belül ott vagyok a kocsimnál kénytelenek elköszöni és egy figyelmeztetéssel lezárni az ügyet. Pesten a Józsefvárosban megbilincseltek – mármint a kocsimat – s 30 ezerért akartak kiszabadítani. Egyébként nem lényegtelen, de vitatható volt az eljárásuk. Kérdeztem, hogy ellenőrizték e a mobil elérhetőségemet. Hümmögtek, de megtették. Győztem. Látni kellett volna a pandúrok képét. Csak éppen el nem sírták magukat. Ez a kaján öröm nem háromezret, még a dupláját is megérte volna nekem.
