Időnként kezem ügyébe akad egy két régi fotó. Ilyenkor előbújnak a rég feledésbe merült emlékek. Koduba György barátom talán a nyolcvanas évek derekán hunyt el meglehetősen tragikus körülmények között. A hétvégeken az  Adriára járt búvárkodni mígnem egyszer a szokásosnál gyorsabban jött fel miközben a megengedettnél mélyebbre merült. Sajnos már nem tudták újjáéleszteni.

Gyuri barátom mint villanyszerelő hivatalosan Bécsbe járt dolgozni majd egyszer önállósította magát és családostul kitelepedett. Boltot alapított a Maria Hilferen és innentől a magyar csencselők szentje lett. Aki valamit nem tudott legálisan behozni , vagy nem is akart vámot fizetni  annak Gyuri segített. Ki-be csempészésben verhetetlenül jó és segítőkész volt.  Sokáig vigyázott rá a Teremtő mert amikor csaknem kétszáz kilométeres tempóval szállt el a sztrádán az új nagy Volvojával egy karcolás nélkül megúszta.

A kép a bécsi üzletében készült.  Neki köszönhetem az első videómat, a kameráimat és még sok mindent amit akkoriban csak a Lajtán túl lehetett megvenni. Egyszer kétszer autóvásárlásban is segített. Nagyon jó, önzetlen ember volt, semmire nem mondott nemet. S amit megígért azt megtartotta. Minden pénteken délután megjelent a Budapest szálló parkolójában ahol már többen várták és kiosztotta mindazt amit megrendeltek tőle.

Hirtelen, váratlanul, fiatalon ment el.