Laczó József az Észak örökös fotóriportere készítette ezt a képet, hajdanán. Erről jutott eszembe, hogy talán itt ebben a kasban merültem le először és utoljára mélybe. Több kilométeren át , sok sok légajtón át görnyedve több száz méterrel a föld alatt nem éreztem magam valami kellemesen. Hogy egyetlen ablak sincs a bányában azt még valahogyan elviseltem, de a gumicsizmába tekert kapca alaposan feltörte a lábam. Ott egyet megtanultam, a kapcával nem szabad viccelni. Két hétig sántikáltam miután kiléptem a vérrel teli csizmából. Lent Ágotha Tibor kollégám fotózott, s a vájárok többször is megtréfálták. Mielőtt exponált volna egy-egy apró szén darabot hajigáltak elé. Miközben komoran fel fel néztek .Nem tagadom a frász engemet is kerülgetett.
Na mindegy. A jövő héten a miskolci kiskertekről írok a szokásos retro jegyzetemben az Északban. Van mit regélni. Hogy a két téma között mi az összefüggés a cikkből majd kiderül.
