Jó kép . Nekem tetszik. Hajdú Péter és kedves neje bemutatták egy magazinnak a hajójukat a Balatonon. S mint várható volt elemi erővel tört ki a sárga irigység. Miért is ne, nem mindenkinek jut egy ilyen vízi jármű manapság. Még mindig azok vannak többségben akiknek csak egy lábpumpás gumimatracra futotta. Mielőtt b árki is folytatná a kötekedő kommentárokat, ez a jacht elektromos meghajtású. Nem robbanó motoros, nem szennyezi a Balatont, s nem olcsó barátok között cirka húsz millió forint. Magyar gyártmányú. Hozzáteszem, hogy nagyon sok tehetős honfitársunk ezt kevesli. Ők inkább az Adrián parkoltatják a hajóikat. Személyzettel együtt. Igazuk is van. Ha ugyanezt itthon , a magyar tengeren teszik ne számítsanak a polgárok szimpátiájára, rokonszenvére. Csúnya dolog, nehéz tudomásul venni, hogy vannak akik ügyesebbek, szorgosabbak, jobban keresnek és látványos szórakozásaikat itt a szemünk láttára élvezik. Speciel engem nem zavar. Biztosan magam is jobban örülnék ha nekem is lenne egy ilyen, de irigyelni, eszembe se jut.
Azt viszont elmondom, hogy amikor elértem , hogy legyen egy Balaton parti házikóm, s hozzá egy stég magam se elégedtem meg egy felfújható csónakkal. Bár szomszédaim megmosolyogtak, csak egy négyszemélyes öt lóerős Suzuki motoros csónakot vettem. Miközben nekik vitorlásuk és turbinás motorosuk volt. Sőt egyeseknek úszógépük is volt, nem magyarul scooter. Kipróbáltam, pompás egy szerkentyű. Egy benzinmotoros valami amibe bele kapaszkodva akár az egész Balatont is átúszhatom minden fáradtság nélkül. Másnak volt egy komplett vitorlás hajója , blokk kikötővel. Egyszer ment ki vele és rögtön fel is borult. Mondták, a káröröm is öröm, de nem hiszek ilyenekben.
Végül Miskolcon csináltattam egy műanyag, elsüllyeszthetetlen csónakot , rászereltem egy elektromos motort és ezzel brummogtam végig a szárszói partszakaszt. Naplementekor, amikor már elviselhető a forróság. Ennek egy baja volt, hogy a harckocsi akkumulátort le és fel kellett cipelni. Nem azért mert loptak, hanem mert tölteni kellett minden másnap.
Különben nyílt titok, hogy bár a Balatonról kitiltották a benzines motorosokat minden nagy kapu mellett van egy kicsi. Itt is. Ugyanis a vízi mentősök csak kapnak felmentés vagy az átúszó bajnokság idején alkalmi engedélyt adnak amivel egy-egy szezonban el lehet lébecolni.
Különben nem értem, hogy miért nem engedik a motorokat a magyar tengerre. Sokkal több lenne a turista, nagyobb lenne a forgalom és annyira nem szennyezi a vizet mint amennyire állítják. Meg akik akarják, úgy is megteszik mindazt ami másnak tilos.
Ja, jut eszembe. Van egy kedves barátom, nem akárki, nagy író, ( Ungvári Tamás, csak eszembe jutott)Amerikában is tanít és a Balaton szerelmese. Nem lesz nehéz kitalálni a nevét, egy közös képünk is van a gráf galériáján. Nos, mesélte, Horn Gyula ki akarta tüntetni, megérdemelten. Visszautasította, mondta, inkább egy motor csónak használati engedély kell neki , oda ahol ilyet nem adnak. A miniszterelnök lerázta, azzal, hogy kicsi ő egy ilyen elintézéséhez. Inkább kitünteti.
Máig se tudom, hogy ehhez az elismeréshez jutott e egy vízi mentős igazolvány.
Hajdú Péter pedig úgy se törődik azzal amit csak úgy mondogatnak. Igaza is van. Ez a média szakma éppen arról szól, hogy fényben legyünk. A reflektor sugarában. Mindegy, hogy miképpen csak ne árnyékban. Mert ha éppen titkolni akarta volna akár libériai zászló alatt is duruzsolhatna az elektromos hajója.
