újságíró
Elhitték-e az elvtársak, hogy az Egyenlítőn áthaladva nagyot zökken a repülő? Ilyesféle nagy titkok tudója Nagyváthy Sándor repülőmérnök, Kádár János egykori állandó kísérője. Az MSZMP egykori főtitkára ugyanis csak akkor érezte magát biztonságban a fedélzeten, ha ezermester mérnöke vele utazott.
A sztorizgatás közben bárki beülhet a legendás és borzasztóan hangos Tu–134-es pilótafülkéjébe vagy kipróbálhatja, kényelmes-e az a szék az utastérben, ahol a repüléstől rettegő Kádár János, az MSZMP főtitkára szorongott és osztott meg súlyos titkokat Sándorral. Pedig nem volt ő sem poltikus, sem titkár, csak a Malév fedélzeti mérnöke, akinek mindenhova el kellett kísérnie a nagy hatalmú politikust, és gondoskodni róla, hogy a gép épségben földet érjen.
Senki nem ismerte jobban az akkori szovjet repülőket. A nyugdíjaskorú tárlatvezető most is büszkén húzza elő a gép egyik fiókjából a piros borítójú oklevelet, amelyben a Szovjetunió köszönetet mond, mert felhívta a figyelmet több típushibára. Egyszer például Sándoron múlt, hogy nem zuhant le az egész Központi Bizottság és maga Kádár is a pártelit által használt Tu–134-essel.
Brezsnyev visszacsatolta volna Erdélyt
– Háromszor is ereszkedni kezdett a gép. Perceken múlt, hogy nem bukott át, akkor lezuhanunk. Eszembe jutott, hogy előző este nagy nyomással lemosták a gépet, víz kerülhetett a résbe és megfagyott. Hátraszaladtam, egy vezetéket kellett szabaddá tennem, hogy ne kapcsoljon le a fagyást megakadályozó fűtésrendszer a szárnyaknál – mutatta meg a hiba helyét a gépmadáron.
Akkoriban persze erről nem beszélhetett, mint ahogy évtizedekig megőrizte a Kádárral repülés közben folytatott bizalmas beszélgetéseket, köztük azt is, amely szerint 1971-ben Brezsnyev visszacsatolta volna Magyarországnak Erdélyt, mert Románia barátkozni kezdett a Nyugattal.
– Kádár Bukarestbe repült egy ugyanilyen géppel, de összeveszett Ceausescuval, nagyon feldúltan szállt fel utána a repülőre. „Nagyváthy elvtárs, nem lesz semmi a visszacsatolásból. Olyan nagy a szegénység az ottani falvakban, hogy túl sokba kerülne ez Magyarországnak, Apró elvtárs és Fock elvtárs nem szeretné” – ezt mondta Kádár nekem itt, épp ezen a széken ülve. Sosem írak erről az újságok, nekem pedig hallgatnom kellett – állítja 49 évvel később Sanyi bácsi.
Nem kell aggódni
De hogyan is kerülhetett ilyen bizalmas viszonyba az ország akkori leghatalmasabb politikusával a fedélzeti mérnök?
A főtitkárt a fiatal Sándor még csak a Híradóban és az újságokban látta, ahogy minden más halandó, amikor egy nap azonban fontos ember érkezett a reptérre, magához hívatta, és közölte, hogy ő lesz a műszaki ellenőr az épp megalakult légiszállítási főosztályon. Kádár Jánost kell szerelőként kísérnie a repülőútjain.
– Nem értettem, miért, hiszen nem voltam én senki sem. Viszont gyakran szerepelt a nevem a hibaelhárítási jegyzőkönyvekben. Úgy mutattak be Kádárnak, hogy „ha ez az ember a gépen van, nem kell aggódni” – meséli leplezhetetlen büszkeséggel.
A kivételes bizalom azonban nem emelte magasabb körökbe a fedélzeti mérnököt, ugyanaz a szakember maradt. De nem is szeretett volna az óriás gépmadarak megérinthető közelségéből távoli íróasztalok mögé kerülni.
A világjáró óriás
Kis túlzással Sándor ma is úgy rakná össze bármelyik gépet, köztük az akkori legnagyobbat, a Tu–154-est is, mint a gyerekek a legót.
– Bárki bármit mond, az tény, hogy ez a gép kereste meg azt a temérdek pénzt a Malévnek az áruszállítással. Nagyon nagy a raktere, az, hogy elvitt még 168 utast is, csak hab a tortán – dicsérte a múzeumi óriást a mester.
Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is ezzel a géppel repült többhetes távol-keleti diplomáciai körútra. Sándor dolga volt minden pótalkatrészt bekészíteni. Az egyik reptéren kiderült, hogy tönkrementek az akkumulátorok. Nem tudunk felszállni, mi lesz, ha ezt a pártban megtudják, így sápadoztak a kollégák. Sándor azonban már szedte is elő és szerelte be a pótakksikat, míg a politikai vezetők a városban tárgyaltak.
Czinege Lajos kalandja az Egyenlítőn
Mivel a Tu–154-es hosszabb távot is meg tudott tenni, mint a kisebb gépek, Czinege Lajos honvédelmi miniszter is ezen utazott egy halaszthatatlan és diplomáciai szempontból fontos mozambiki szafarira.
– Ennél az asztalnál ültek és hangosan vitatkoztak, melyik vadat hogyan kell elejteni. Gondoltam, megviccelem őket, üzentem a pilótának, rángassa meg kicsit a gépet. Persze megijedtek, hogy mi volt ez. Semmi, mondtam, csak átrepültünk az Egyenlítő felett. Nagyon megörültek: már érdemes volt eljönni, lesz mit mesélni otthon.
