A héten se nyertem a lottón. Ha mégis, ezt a mackót megveszem. Most láttam az Auchanban, ott pöffeszkedik, s mindössze 75 ezer forintért vesztegetik. Nem csak engem fogott meg, figyeltem többen is megközelítették s kedvesen megsimogatták a pociját. Örülhetett neki, mert ilyenkor a szemei is fénylettek. Gondolkodtam, mi lenne ha a áruház dolgozóit megtréfálom. Mondjuk, úgy hogy jelzem, ebből a maciból szeretnék hatot. Nagy a család, nem akarom, hogy a gyerekek összekapjanak majd karácsonykor. Ja meg nekem is kell egy a kocsiba. Az első és a hátsó ülésre. Sokat utazom egyedül, nem árt ha vannak mellettem. Mindig is ilyen csöndes utastársakra vágyok, akik nem szólnak bele mit hallgatok menet közben. Egyébként sramli számokat és katonai indulókat. Ezek a kedvenceim.
Különben bevallom, már volt ilyen medvém. Na nem ilyen nagy, de csaknem hasonló. Tetszenek emlékezni a postabankos macira. Igen arra amelyik a tévé reklámban mindig hanyatt esett. Nekem ebből jutott egy példány. Dombiné , Margóka a Szemere utcai postabank igazgatója adta ajándékba. Kikönyörögtem. Aki nem ismerné, ő volt a miskolci hőse a nagy postabankos botránynak. A nagy cirkusz idején képes volt egyedül kiállni a tömeg elé és megnyugtatni őket. Csodáltam a bátorságát.
Visszatérve a mackóra. Amikor megkaptam az ajándékot, a postabankos macit nem tudtam, hogy miként vigyem ki az épületből, hogyan vigyem haza. Mégse sétálhatok egy medvével a keblemen. Egy olyan naggyal mint jómagam. Végül Margóka szerzett egy pokrócot és abba csavartam. Így mentünk haza. Sokan megbámultak, de senki nem kérdezte meg, hogy mi van a takaró mögött, mi az amit ölelgetek.
Tényleg jut eszembe, van e ebből a medvéből hat darab még az Auchanban.
