Pezseg az élet Emődön. A Miskolctól alig néhány kilométerre lévő kisvárosban szinte hetente átrobogtam. Ha csak aznap nem a rövidebb és kacskaringósabb Harsányi átjárót választottam. Emlékszem, hogy már azokban a nyolcvanas években is másként nézett ki Emőd mint a több település. Meglepően újszerű, fantáziadús épületek sorjáztak a főút mellett. A színes csodálatos kinézetű házak, lakássorok azt sugallták, hogy kreatív és igényes az ottani építész. Ma már ritkán térek le az autópályáról, de ha arra akad dolgom látom, hogy az ott élők őrzik régi jó szokásaikat. Pocsai Enikő polgármester asszony megígérte, hogy megtudakolja ki volt a múlt század végén az ottani főépítész. Aki stílust és osztrákos eleganciát teremtett a település arculatában. Megérdemli, hogy emlékezzünk rá. Jómagam meg azt is szeretném tudni tőle, hogy minek, s kinek köszönhető az akkori fiatalos építészeti trend. S mennyire támogatták ezt abban az időben amikor a száz négyzetméteres sátortetős, nyári konyhás kockaházak divatját éltük.
Enikő a település lelkes első asszonya büszke arra, hogy ennek révén Emőd már korábban is kiemelkedett az egyhangú sorházak világából. Polgármesterként most is keresi kutatja mi lenne az amivel Emőd marketingjét tovább erősíthetik. Neki már van egy ötlete , nem is akármilyen. Hamarosan hírül is adjuk, ám addig is várjuk az ott lakók javaslatát is. Hogy ne csigázzuk a kíváncsiságukat – lesz egy bizonyos rekord kísérlet. Van Emődnek egy híres nevezetes étke amiből elkészítik a legnagyobbat. Hogy mi is az, hamarosan elárulom.
