Négy börtönőr és két rab ácsingozótt a Szent Ferenc kórház rendelőjének a folyósóján. A szokásos vizsgálatra vártak. A két kigyúrt, csupa tetkós fiatalembert és őreiket mindenki lesből figyelte. Nem szívesen bámultuk egyikőjüket se, de alaposan megnéztük. Szerintem a helyzet mindannyiunknak kínos volt. Együtt örültünk amikor végre lábszár bilinccsel betipegtek az orvoshoz és rövid idő múlva már távoztak is. A szokás befogadási procedúra része az alapos egészségügyi vizsgálat. Bár nehezen hiszem el, hogy a benntöltött negyedóra alatt sikerült is diagnosztizálni őket. Akkor jutott eszembe,hogy Miskolcon már a Fazekas utcain kivül a Szentpéteri kapuban is van egy börtön, tehát ez a jelenet mindennapos szokványos. Sőt arról is tudok, hogy egy csillagpontban műtött rabot egy háromágyas kórteremben fektettek. Felváltva őrizték. Kérdés kinek volt ez a szituáció kellemetlenebb a fogolynak vagy a szobatársaiknak.
A lényeg az, hogy Miskolc elszalajsztotta a négy milliárdos kórházbővítési projektet ennek minden gazdasági előnyével egyetemben. Egyébként az ilyen fegyveres kisérettel érkezők mindig is beelőzik az egyszerű betegeket. Sokszor bosszankodtam amikor a látleletért várakozók soronkivül bementek. S magam se gondoltam volna, hogy egyszer nekem is részem lesz ilyen kiváltságban. Tavaly november hatodikán késő délután amikor a miskolci rendészek beverték a fejemet a kocsimba, kirúgták a lábamat és megbilincseltek a megnőtt adrenalinszintnek köszönhetően különösebb fájdalmat nem éreztem.
Noha a lábaim is sebesek voltak csak a rendőrök unszolására mentem be a kórházba. Igen, kettős kisérettel. Csuklópánt, karperec nélkül. Nem volt nehéz kiszúrni, mindenki látta, hogy a két deli rendőr engem őriz. Lábszíjam nem volt és egyedül mehettem a mosdóba. Mégis alaposan megbámultak, s gondolom engem is a pokolba kívántak amikor a főorvos úr elsőbbséget adott nekem az őrizetesnek. A két rendőr meg már – emlékezetem szerint négy órával voltak túl a szolgálati idejükön. Ők haza siettek én meg a fogdába a már ismert rágalmak miatt.
“Muraközi István polgármester azt mondta: a börtönkórházzal kapcsolatban mára megnyugodtak a kedélyek, jól mutatja ezt, hogy az első időszak felfokozott, politikai okokból gerjesztett hangulatával szemben a szeptemberben megtartott lakossági fórumon már mindössze tizenketten voltak és sem szóban, sem írásban vélemény, módosító javaslat nem érkezett.
Hozzátette, az elmúlt hónapokban már nyugodtabban folyhattak a tárgyalások, ülések a témában. Jelenleg a kiviteli tervek készülnek és várhatóan jövő tavasszal indulhat a nettó 6 milliárd forintos építési munka. Krisztik János főépítész ismertette: az ügyben a partnerségi egyeztetés lezárult és az állami főépítész november 7-i záró szakmai véleményében jóváhagyta a településszerkezeti és szabályozási terv módosítását.”
Megvallom ebben a témában mindvégig dr. Csiba Gáborral . a megyei kórház volt főigazgatójával értettem egyet amikor erre a célra a nőgyógyászat régi épületét szemelték ki. Utólag is ki merem mondani, hogy nagy baklövés volt mindezt politikai síkra terelnék. Azzal az ürüggyel, hogy a tervek szerint teljesen leválasztott és biztonságosan őrzött objektum veszélyeztette volna a betegeket. Arról megfeledkeztek, hogy ebből a pénzből mennyivel jobban felszerelhették volna a helyi gyógyító gépparkot és a helybéli orvosok is profitálhattak volna a kockázati pótlékkal megnövelt béralapból. Berettyóújfalun is volt némi tartózkodás a projekttel szemben. Ám ott az ellenzék szerette volna kamatoztatni a tiltakozást politikai síkon. Itt pedig éppen a kormánypárti erők kontrázták meg az ellenzéket beelőzve.
