Napjainkban a kizsákmányolás a globális nagytőke által történik, amely már minden helyi, minden természetes közösség, így a nemzet ellen is rohamot indít. Az én értelmezésemben a XXI. századi baloldal szükségszerűen nemzeti – mondta a Demokratának Schiffer András, az LMP leköszönő frakcióvezetője és társelnöke.
– Kijelentette, távozik a parlamentből és nem tervez országjárást sem. Mégis Miskolcon beszélgetünk.

– Szívesen jövök, ha meghívnak, elmegyek bárhová az országban, sőt határon túlra is, hamarosan részt veszek a Martos Fesztiválon is Felvidéken. Szervezett országjárásra viszont nem készülök, mert nincs miért, és nem kívánok felesleges csuklásokat okozni sem az LMP-n belül, sem ellenfeleimnél. Nem erről fog szólni most az életem, nem akarok félreérthető helyzetet előidézni.
– Utólag hogy értékeli az országjárá­sait?

– Függetlenül attól, hogy alakul a jövőm, ha soha többet nem teszem be a lábam a Kossuth tér 1–3. szám alatti épületbe, akkor is iszonyatosan nagy flash, hogy kétszer is bejárhattam úgy az országot, hogy Budapest kerületein túl eljutottam az összes járásba, választókerületbe, fél év alatt láttam kétszáz települést, a megyei jogú városok mellett a pár lelkes falvakat is. Alaposabban megismertem a saját hazámat, tudom, mi merre van és azt is, milyen a hangulata, színe, kultúrája egy-egy vidéknek. Ez szerintem rettentően fontos ahhoz, hogy az ember önmagával tisztában legyen.
– A szavazói most úgy érezhetik, kihátrált, bedobta a törülközőt.

– Aki ezt hiszi, kellemesen fog csalódni, én az égadta világon semmit sem adtam fel. A pozíció változik, a cél nem. Akik most tovább viszik a frakciót, ugyanazt gondolják a világról és az országról, mint én. Nekem viszont a ciklusfelezőn mérlegelni kellett, hogyan szolgálom leginkább a hazám és a politikai közösségem érdekeit. Amíg hiányzik a szellemi erőtér, az LMP nem tud mérvadó tényezővé válni. Társelnökként, parlamenti képviselőként, frakcióvezetőként ilyen stratégiai építkezésre nem jutna időm. Most érzek magamban annyi lendületet, hogy ebben a munkában markánsan részt vegyek.
– A közvélemény-kutatások nem túl biztatók…

– Az ilyen sajátos értelmezések is alátámasztják azt, amiről a leköszönő interjúmban beszéltem. Hiába léteznek matematikai törvényszerűségek, akiknek megvan az a bizonyos szellemi erőterük, a kedvezőtlen adatokat is szebb színben tudják feltüntetni, de nekünk nincs, így olyankor is, amikor nem túl kínosak az eredmények, a máshová bekötött valóságmagyarázók két percen belül olyan értelmezéseket gyártanak, melyek szerint a küszöb körül táncolunk. Megjegyzem, ugyanezeknek a valóságmagyarázóknak akkor, amikor az SZDSZ (és az MDF meg a MIÉP ’94–2002 között) ettől sokkal gyengébb számokat produkált két választás között, eszükbe sem jutott az SZDSZ-t temetni, holott igény lett volna rá.
– Ön nélkül pártja könnyen kipottyanhat a parlamentből.

– Szél Bernadett ismertsége vetekszik az én első ciklusbeli ismertségemmel, Schmuck Erzsébet és Ikotity István egyre gyakrabban szerepelnek, Sallai Róbert Benedeknek volt már több eléggé emblematikus húzása, Hadházy Ákos pedig még parlamenten kívüliként is meghatározó közszereplővé vált. Nem vagyok pótolhatatlan, senki sem az. A várakozással szemben ezt igazolják a friss közvélemény-kutatások is. Négy adat is kijött a bejelentésem óta, ezek nem mutatnak megrázó erejű változást.
– Novák Előd és az ön esete azt is jelezheti, az ellenzéknek nincs szüksége önálló, erős egyéniségekre. Érez sorstársi párhuzamot?

– Két teljesen különböző történetről van szó, az okok sem azonosak. Ráadásul eltérő a helyzetem is, nekem túlságosan az arcomhoz kötődött ez az egész.
– A múlt árnyai átsurranhatnak a jövőbe? Páran olyan ellenzéki összefogást vizionálnak, amelyben tényező lehet Gyurcsány Ferenc.

– Bocsánat, de hülyeségekkel nem foglalkozom. Semmi közöm hozzá, hogy az MSZP–SZDSZ utódpártjai mit csinálnak házon belül. Osztódással szaporodtak, de ez az ő dolguk. Nem érdekel, mi megy végbe a DK, Együtt, PM, MoMa, MLP és MSZP térfelén. Minden olyan ellenzéki együttműködésre vonatkozó teória, ami túlmegy az MSZP–SZDSZ utódpártjainak körén, a science fiction kategóriába tartozik.
– Önt fehér hollóként jegyzik, szembemegy a neoliberális mantrával, bírálja a mindenkori elitet, konstruktív, ám nem szövetkezik senkivel, viszont amint bejelentette lemondását, balról máris megkörnyékezték az LMP-t.

– Fricz Tamásnak a kedves, sok tekintetben pontos és fontos sorait köszönöm, ám személyesen is felhívtam rá a figyelmét, hogy tárgyi tévedés is szerepel az írásában, mely szerint a távozásom híre után rögtön megkezdődtek az LMP, a PM és az Együtt között az egyeztetések. Úgy vélem, ellenőrizetlenül vette át az információt a Magyar Időktől.
– Harcostársa, Sallai Róbert Benedek – igaz, kellő iróniával – is beszámolt a PM közeledéséről az egyik közösségi oldalon.

– A hangsúly az irónián van, amúgy három éve folyamatosan kapunk ilyen-olyan leveleket, amelyek az egykori MSZP–SZDSZ utódszervezetei belső küzdelmeibe kívánják az LMP-t bevonni és ezeket ma már rutinosan ignoráljuk.
– És ha mégis beszippantja az LMP-t a baloldali összeborulás?

– Kizárt. Konkrét ügyekben az LMP eddig is együttműködött különböző ellenzéki pártokkal, akár a Jobbikkal, akár az MSZP-vel, mint például most a földügyben, de ezeken felül semmilyen tárgyalásban nem vett részt és nem is fog. Ezt garantálja a korábbi kongresszusi határozat, amelyet júliusban várhatóan megerősítenek. A vezetők egy része együtt harcolt velem a függetlenségi küzdelmünkben.
– Elkötelezetten kiállt nemzeti ügyek mellett. Kapott is érte hideget, meleget.

– Az is kérdés, van-e egyáltalán létjogosultsága a jobb és bal felosztásnak, jó pár eszmetársam szerint nincs. Térségünkben ez csupán azt jelzi, a kommunista utóvédekhez ki milyen kulturális, egzisztenciális közelségben van. Ebben a játékban az LMP sosem vett részt. Személyes meg­győződésem: amíg kapitalizmus van, amíg tőke-munka ellentét van, sőt megkockáztatom, természet és tőke ellentét is létezik, addig van értelme a két oldalnak. Úgy vélem, globális értelemben van jelentősége a két pólusnak, itt, a posztkommunista térségben azonban félrevisz. Napjainkban, a globális kapitalizmus korszakában a kizsákmányolás alapvetően a globális nagytőke által történik, amely már minden helyi, minden természetes közösség, így a nemzet ellen is rohamot indít. A nemzeti keret elvileg védelmet jelenthet, de ahol korrupt, oligarchikus kormányzás folyik, ott csak korlátosan. A hosszú távú trendeket figyelembe véve az én értelmezésemben a XXI. századi baloldal szükségszerűen nemzeti. Nem véletlen, hogy a posztkommunista blokkon túl, Nyugat-Európában, Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában, az autonomista mozgalmak zömükben a baloldalhoz köthetők.
– Mit tart leginkább kudarcnak?

– A higgadt értékelés a következő hónapok feladata lesz. Keserves tény, hogy Magyarországon a közéleti aktivitás és a közéleti kompetencia fordítottan arányos. Addig, amíg mondjuk egy kisvárosban az orvosok, ügyvédek, tanárok, kultúrmunkások és még hosszan sorolhatnánk kik, tudatosan távol maradnak a közélettől, nem lesz alapvető változás. Halvány reménysugárnak a rendszerváltozás után szocializálódott generációt tekintem. A virtuális világban felnövő nemzedék nem olvas mesét, sok mindent nem kap meg, ami az emberi létezés feltétele, nem őrzi a hagyományokat, de vélhetőleg nem viszi tovább a társadalom rossz beidegződéseit sem. Elsajátít viszont olyan kollektív cselekvési rutinokat, amelyeket az idősebbek nem ismernek.
– A záróakkord szép volt. A TTIP-kezdeményezése sikertörténet.

– Ez nagyon fontos lépés volt. Míg más országban milliók tüntettek, nekünk itthon át kellett törnünk a hallgatás falát. Ez az egyetlen határozati javaslatom, amit elfogadott a Ház, de ez európai jelentőségű. Még ideiglenesen sem lehet megkerülni a tagállami parlamenteket a szabadkereskedelmi egyezmények ügyében. A miniszterelnök vétózni fog, ha az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelem és egészségvédelem vagy a munkajog az unióban már elért szintjéből vissza akarnak nyirbálni. Az Európai Parlament nem lehet partner antidemokratikus vitarendezési mechanizmusokban, márpedig egyetlen tagállam vétója elég ahhoz, hogy ettől a szörnytől, ennek a trójai falónak a rémképétől a kontinens megszabadulhasson.
– Ügyvédként folytatja.

– Persze. Nem véletlenül tartottam fent a praxist, amíg lehetett, amíg a jogállási törvény engedte. Már a kezdetekkor leszögeztem, a politika nem lehet megélhetési kérdés.
– Visszatér?

– Csak a pártpolitikából szállok ki, a közélet számomra jóval szélesebb terep, eszmélésem óta foglalkozom vele, ehhez képest csak harminckilenc éves koromban vált hivatásommá. Nem indulok a következő választáson, ez egészen biztos. Nincs olyan makacs célkitűzésem sem, miszerint mindenképp vissza kell térnem. Meglátjuk, mit hoz az élet. Nem állítok csapdát magamnak olyan fogadalmakkal, hogy teszem azt, 2022-ben csak azért is visszajövök, és ezért akár olyan hajóra is felszállok, amire nem kellene.

Juhári Andrea

Demokrata, 26. szám, 2016. június 29.