Nem éppen kronologikus sorrendben rakom ki a képeket. Mentségemre , a mai napon legalább hatszáz kilométert vezettem, utaztam míg eljutottunk a Mlada Boleslavi Skoda gyárba. A Porsche Hungáriának köszönhetjük, hogy a vidéki regionális lapok szerkesztő nemcsak megnézhették a futószalagot de fotózhattak is. Igazából megcsodálhattuk miként rakják össze az itt készülő Oktáviákat és Rapidokat.
A gyárlátogatás egy üzemi ebéddel kezdődött.Az étkezde egy ötcsillagos szálloda konyhájának is megfelelne, választhattunk a készételek és a frissensültek között. Kollégáim szerint senki nem csalódott noha a nyelvi nehézség miatt ránézésre szúrtuk ki mit is ennénk.
Majd ezután felöltöttük a sárga látogató mellényeket és porton keresztül kaptuk az ismertetőt, Kocsis Péter kollégánknak köszönhetően magyarul.
Most előzetesen – napi tíz jobb kormányos autót raknak össze. Kettőt mi is láttunk ebből. Ami mindannyiunkat nagyon megfogott az a forgó színpad , amelyen a dolgozók serénykednek. A kocsival együtt haladnak s közben úgy jár a kezük mint a motolla. Nagyon gépies munka, s igen rövid a pihenőidejük. Percekben mérhető.
Száz méterenként ki van függesztve, hogy mennyi a napi terv és hogy miként áll a termelés darabszámban. Ez a precizitás elengedhetetlen egy olyan üzemben ahol nem raktárra dolgoznak. Most éppen minden kocsi megrendelésre készül. A Skoda termelékenységben eladásban magasan felülmúlja a versenytársakat. Hogy minek köszönhető ez arról később írok, sikerült kikérdezni az illetékes szakembereket.
Az üzemcsarnokban – ugye nincs új a nap alatt – kint vannak a dicsőségtáblák, mint valamikor a magyar kombinátoknak. A legnagyobb termelők képe felkerül a falújságra és az üzemi lapban is írnak róluk. E szerint ez a fajta erkölcsi elismerés a kapitalizmusban se idegen.
Este ma szerdán – voltunk egy középkori étteremben a városhoz nem éppen közeli Terenicén.
A választék korhű volt, hús hússal mártással meg ki tudja mivel . Egyszer elmegy, a sötét barlangszerű hodályban egy vásári mulatság részesei lehettünk. A páncélos lovagok párbajozta. Biztattuk is a Jacekot – a franc tudja ki volt ő – álmélkodtunk a tűznyelőn. Ez igen csak tudta a módját. Mint a sárkány úgy okádta magából a lángokat. A vállalkozó hölgyeket kerékbe törték és egy élő óriás kígyót tekertek a nyakára. Mint volt amire éppen hatszáz kilométeres autózás, s egy ritka tartalmas gyárlátogatás után a kutya se vágyik.
S majd most jönnek a csoportképek, a tesztvezetés és a Skoda múzeum fotói. Ahol láttam ( ez a címkép) milyen is volt az első Szuperb 1939 -ben. Erről csak annyit ezt ma is megbámulnák. Süt árad belőle az elegancia, a luxus. Mint akár az utódokból. Akkoriban se volt egy hétköznapi autó.
A kollégák remélem lesznek olyan frissek és eljuttatják.
