Takács Tibor doktor úr, a hernádvécsei kastélyszálló tulajdonosa, kedves barátom felajánlotta – tartsak egy könyvbemutatót a birodalmában. Több mint megtiszteltetés. Ha ketten leszünk, akkor is megyek, határoztam el.
Majd tegnap este benépesült a kastélynak az a terme , amelyben valamikor drága anyai nagyapám kártyázott esténként a báróval. Igazából nem készültem, az volt a koncepcióm, hogy majd megmutogatom a könyveimet és ha mázlim van vesznek egyet- kettőt.
Végül a bemutatkozás után azt vettem észre, hogy hatvan percet dumálok, csapongok és figyelnek. Hálás közönségem volt. Kiderült, egy két hallgatóm már olvasott a könyveimből. Egy orvosnő a Kádártól Castróig címűt ismerte.
Tetszik tudni ezek az események meglehetősen kínosan indulnak. Olyan mint a párt szeminárium, senki nem akar az első sorba ülni. Hátha nem bejön neki a program és csak könnyebb hátulról kisuhanni mint elölről. Büszke vagyok magamra. Egy óra elteltével se állt fel senki, nem jutott eszükbe elmenekülni. Esetleg visszamenni a szobába és tévét nézni vagy sétálni. Már már azt hittem, Tibor barátom a kedvemért megvette a társaságot. Végül ez variáció kizárható, csupa diplomás egzisztencia ült a kényelmes széksorokon. S figyeltek. És kérdeztek.
Szóval jó napom volt. Nemcsak nézegették, vettek is a könyveimből. S hagyták, hogy dedikálással összefirkáljam. A fotókat a könyvem szerzőtársa Kerényi László barátom követte el.
Egyébként a program előtt ejtőztünk a kastély fürdőjében. Dögönyözés után jól esett a szauna is. Aki nem volt még ott sürgősen pótolja a mulasztását. Ne tartson attól, hogy
minden vendégnek ki kell állnia az ilyen olvasótalálkozót.
