Csudára lustulok. Korábban már idejében kikotyogtam, mi is lesz a szokásos retro anyagomban az Északban. Igaz, most előrelátásból egyszerre kettőt is írtam.
Sorba, ha mindenki úgy akarja, holnap a mentőkről búsongok. Dr. Breitenbach Géza régióigazgató és Szalontai László mentőstiszt segítenek nekem a régi emlékek felidézésében. Úgy visszagondolva – ez nincs az anyagban – egyszer voltam betegként egy Nysában. A nyolcvanas évek elején egy hirtelen rosszullét miatt kellett kihívni a mezőcsáti bajtársakat. Egyik pillanatról a másikra elment a szemem világa. Az alig pár száz méteres fuvar során a közeli rendelőbe vittek. Mire odaértünk már semmi bajom nem volt. Emlékeim szerint egyszerű fapados kocsi volt, fekete műbőr hordággyal. Riporterként viszont többször is elkísértem a bajtársakat a bevetésre.
A fenti képen Szalontai bajtárs hajdani tányérsapkája látható. Abból az időből amikor még a mentősök fekete posztó egyenruhája nagyon hajazott a közlekedési vállalat ellenőreinek a gúnyájára.
Minden poént nem lövök le. Előre. Tehát a holnap számban tessék elolvasni.
