Eltűnt gyerekek fényképeivel borított óriási falfelület bukkant fel vasárnapra Budapesten, a Sirály sétányon. Ezek a gyerekek azonban nem hiányoznak szüleiknek, hiszen fizikailag nem veszett nyomuk. Ők a nap bizonyos időszakaiban tűnnek el az internet világában: valójában senki sem tudja pontosan, merre is járnak.
Számos hazai és nemzetközi felmérés igazolja, hogy a diákokra sokkal több veszély leselkedik a világháló használata közben, mint amennyit szüleik feltételeznek. Egymástól vagy kívülállóktól érkező zaklató üzenetekről, kiközösítésről, kéretlen pornográf vagy agresszív tartalmakról, személyes adataik vagy éppen anyagi javaik elbitorlására tett kísérletekről, megszégyenítő akciókról, és még sok más negatív élményről számolnak be a tanárok, illetve a diákok.
A probléma tudatosítására, a lehetséges veszélyekkel való szembenézésre és a megelőzés fontosságára szeretné felhívni a figyelmet a vasárnap kihelyezett „Eltűnt gyerekek fala”.
A kutatások szerint a magyar társadalom hajlamos a web világ veszélyeire úgy tekinteni, mintha csak kívülállók lennénk. A média ingerküszöbét csupán a legextrémebb, sok esetben távoli, például tengerentúli esetek érik el: öngyilkossági kísérletek, szexuális visszaélés, zaklatás híre, maradandó sérüléseket okozó tettlegességek online közzétett felvételei. Mindeközben egy nemrégiben közzétett felmérés szerint a főváros XII. kerületében élő gyerekek is épp úgy ki vannak téve a jelenség veszélyeinek, még akkor is, ha ez szerencsére eddig nem okozott tragédiát.
Az „Eltűnt gyerekek fala” arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak az otthonon kívül veszhetnek el a gyerekek fizikai valóságukban, de akár a mellettünk levő szobában is az internet világában kalandozva. Amikor gyermekünk a telefonjában, táblagépében elmerülve chat-el, vagy internetes oldalakat látogat, vajon tudjuk-e, kivel beszélget, milyen tartalmakat nézeget, milyen hatások érik?
A fotó szabadon felhasználható, kérjük hivatkozzanak a kép készítőjére:
Sárközy György, a Hegyvidék újság fotósa
( Privát megjegyzésem – nemcsak gyerekek vesznek el a való életből. Így. Jómagam is, ha gép mellé huppanok kizártam a fizikai valóságot. Akár még a mobilom is csöröghet. Nem vagyok egyedül. Mindenki tudja, hogy ha pár pillanatra elanyátladunk, ha unatkozunk, ha zavar a köröttünk zajló világ előkapjuk az kis okost. S elkezdjük biszkurálni a telefonunkat. Persze ha másnál látjuk ugyanezt felhorkannunk. Ha magunk tesszük ugyanezt akkor csupán fontosnak, nélkülözhetetlennek hisszük magunkat. Ha egy negyedórán belül senki nem kattant ránk, nincs kapás megnézzük a mobilt, hátha elromlott, lehalkult vagy ki tudja mi minden eshetett még meg amiről mi nem tudhatunk.
Jöjjön a mi falunk is …. )
