Jó ez a kép. Ez volt a negyedik H tablója, a miskolci Kazinczy Ferenc könyvesbolt kirakatában. Pontosan 1969 nyarán végeztünk és rögtön beugrottunk a nagy betűs Életbe. Mostanában gyakrabban összejövünk. Eljött az összetartás ideje. A hétvégén ismét találkozót tartunk. Elmúlt az ötéves ciklusok ideje.Gyorsabban ketyeg a ketyegőnk.
Aki nem tudná a címkép a ballagásunk, a búcsúnk idején készült. Jó ötlet volt, hogy stráfkocsival megyünk iskolába. Ott a Szeles utca sarkán várt minket a fuvaros, hogy aztán a lábunkat lógatva elvigyen minket 300 forintért a háromszáz méterre lévő alma materbe. Aki engem keresne , ott vagyok a kocsi végében a térdemre könyökölve. Igen az a cingár , nyakigláb ember én voltam.
A tablónk a lehető legolcsóbb és a legextrémebb volt. Nem hiszem, hogy tartósnak bizonyult. Azt se merem remélni, hogy a gimnáziumban sikerült megőrizni ezt a két palatáblát. Nekem is csak képek maradtak erről. No meg a szép emlékek. A lakásunk ablakából is lestem, hogy mennyien álmélkodnak a tablónk előtt. Sőt időnként a villanyrendőrnél is figyeltem milyen az érdeklődés irántunk.
Osztály vigyázz, a hétvégén újra találkozunk.
