Hiszik nem hiszik, egy hosszú sor állt előttem a patikában. Türelmesen várakoztunk, aprókat köhécselve, papír-zsebkendőinket gyürkészve latolgattuk mennyit kell még várnunk. Míg a kiadóablaknál egy hölgy komótosan próbálta elmondani a rendelését. A lázmérőn túl fizetés után már csaknem elmenőben fejéhez kapott és felkiáltott – ja még kell egy de, miért . Olyan művészien adta elő a sokat hallott reklámot, hogy a patikust megelőzve kórusban kiabáltuk be – Fluimucil.
Na mit bizonyít ez a kollektív önzetlen segítőkészség? Először is azt, hogy ez a bosszantóan mindenkit felhergelő bugyuta reklám az átlagosnál is jobbra sikerült. Bár nem tetszett, de megnéztük. A de miért – beivódott a köztudatba. Egybeforrt ezzel a hülye gyógyszer nevével. Ezt akarták ? Persze. Sikerült is nekik. Gratulálunk az év legjobb hirdetéséhez.
Ja, hogy miért kiabáltuk be ilyen önzetlenül, lelkesen a megfejtést – nos elárulom , hogy az előttünk lassan gondolkodó vásárló már nemcsak a patikus idegeit tette próbára. A kellemes karácsonyi hangulatunk ellenére már mi is a pokolba kívántuk.
Hogy miért írtam meg – csak!
