A héten is megszültem a szokásos retro jegyzetemet. Fekete Béla Aranytollas kollégám életében vájkáltam. A hatvanas évek végétől sok helyen kereszteztük egymást a világban. A Tiszai Vegyi Kombinátban és a Borsod megyei Lapkiadó vállalatnál valamint a Borsodi Vegyésznél. Hosszú ideig az Észak-Magyarországnál is dolgozott. Ám jómagam mindvégig a pilótát láttam benne. Mivel ódzkodom a repüléstől, s ha nem muszáj csak nagyon akkor felülök. Ehhez persze bátorságot gyűjtök valamilyen gyümölcspárlatból. S ami különös ilyenkor ez sincs rám hatással minél többet kortyolok annál józanabb leszek ettől. Így aztán mindig is nagyra becsültem Bélát aki a nagy utasszállítótól a kukacbombázókig mindent vezetett már. Ő lett az e heti jegyzetem – a Tisza parti hajózó című írásom hőse. Tessék elolvasni.
Közben felkészültem a következőre is. Ellátogattam egy dél-borsodi községbe és befejeztem azt a cikkemet amit csaknem negyven éve kezdtem el. Nem árulom el, hogy miről szól. Csupán Kerényi László barátom képeit rakom ki, amiket most készített a helyszínen. Kíváncsi vagyok ki emlékszik még a hajdan ott történtekre és akadnak e még akik többet is tudnak erről a tragédiáról amit a jövő héten láthatnak nyomtatásban.
