Reggel ebből még egy csodálatos olasz narancsos limot vettem. Gondoltam délután megismétlem a produkciót. A pécsi intézmény halljában dobálózni kezdtem a kétszázötven forintosokat. Elvakultan. Éreztem, nyerésben vagyok, hiszen reggel is csak harmadszorra kaptam meg az áhított üdítőt. Láttam, hogy mindenki nekem szurkol, azt hittem rajtam a világ szeme. Mígnem a recepciós hölgy meg nem súgta – elromlott a gépük. Pontosabban a pénzt még elfogadja, de a portékát ne várjam. Egyébként olvashatóan, magyarul ki is írták. Csak hát ha szomjas az ember akkor nem az olvasással kezdi…. Csak úgy mondom, három dobozzal adósak.
