Imádom amikor oktatnak. Kioktatnak.
Ma is úgy hozta a jó sorsom, hogy hivatalos voltam a miskolci OTP erődítménybe. Egyébként amikor ránézek erre a masszív épületre egy Rejtő Jenő megálmodta sivatagi erőd képe ötlik az agyamba. Bent meg az a hatalmas tér, a középen átívelő átjáróval egy cirkuszi manézsra emlékeztet. Különben olyan magas és nívós, hogy akár cirkuszi légtornászok is felléphetnének benne. Miközben mi a sorunkra várva gyönyörködnénk a produkciójukban.
Ma kifelé menet a sorompóőr -hivatalos közeg – hanyagul beszólt, hogy legközelebb ne álljak ferdén a parkolóba. Egyébként tök igaza volt. Tényleg, 49 esztendős vezetési gyakorlat után se tudtam egyenesen beparkolni.
Mentségemre szolgáljon, hogy ennél hülyébb tervezésű beállóhely messze földön nincs. Ahol a fák és a villanyoszlopok egymást keresztezve hasítják össze vissza az autók helyét. Na már most egy ilyen szituációban gyakran megesik – velem is megtörtént, amikor kijöttem a mellém parkoló leszarta, hogy csak bal oldalon tudok beszállni a kocsimba. Rám állt. Szorosan. Összemelegedett a két autó. Mondjuk a Suzuki Vagonba hátulról is be lehet kúszni, de ma éppen nem erre öltöztem.
A lényeg, hogy a mindent tudó sorompóőr , aki bilétát oszt és ki be vételezi elmagyarázta, hogyan álljak be legközelebb. A falhoz merőlegesen. Igyekszem. Gyakorolni fogok. Sőt szögmérőt és derékszöget is viszek majd. Csak addig is ha lehetne mérjék ki a helyet ,normálisan. Van egy építésügyi szabvány a parkolókra. Egy normál kocsi esetében legalább az egyik oldalon nyolcvan centiméteres szabad helynek kell lenni. Vagy is biztosítani kell az egyik oldal ajtóinak a nyílásszögét.
Nos, persze az őr se tudhat mindent. Ám aki ezt az akadálypályát felfestette az tudhatta volna.
