Egy globális felmérés szerint a legtöbben tinédzserkorban szoknak rá a cigarettára: a kiskamaszok – 12-15 éves gyerekek – 11 százaléka dohányzik. A kutatók 61 országban végeztek vizsgálatot, az érintett országok felében a fiúk 15 százaléka, a lányok 8 százaléka dohányzott. Országonként persze nagyok az eltérések. Míg Srí Lankán csak a kamaszok másfél százaléka dohányzik, a délkelet-ázsiai Kelet-Timorban ez az arány 35 százalék. A fiúk közül Tádzsikisztánban mindössze 3 százaléknyian cigarettáznak, Kelet-Timorban ez az arány már 61 százalék. Érdekes, hogy a lányok Bulgáriában dohányoznak leginkább, a megkérdezettek 29 százaléka. A megelőzhető halálozások körében vezető ok a dohányzás, ami évente mintegy hatmillió embert öl meg.
Drága édesanyám sokáig cigarettázott. Akár én is rágyújthattam volna. Meg volt engedve. Annyira, hogy barátaim nálunk gyújtottak rá. Otthon tilos volt nekik. Engem viszont ez a fajta szabadság nem motivált a bagózásra. Sőt, mint passzív dohányos, szívtam a mások füstjét elriasztott ettől a csúnya, s ártalmas szenvedélytől. Így aztán egy két hülye korszakomat leszámítva kerültem a dohányzást. Amikor a Délinél gyakornokoskodtam csak azt láttam, hogy a nagy kollégák minden diktálás előtt kiteregették a rekvizitumaikat. A cigit, az öngyújtót, maguk elé rakták a kávés bögrét és próbáltak mindebből ihletet csiszolni. Én kisokos meg azt hittem, hogy ennek a szakmának ez a csíziója. Vedd hozzá még ehhez a piálást is, amit nem éppen ennyire feltűnően műveltek. Aztán valahogyan idejében rájöttem, hiába veszem meg a földszinti büfében a négy forint negyven filléres füstszűrős Fecskét. S a gyufát. Szerencsére hamar rájöttem, hogy ez nekem nem jön be. A tanulság az lenne, ha a fiatalokat jól megcigiztetnék. Kötelezővé tennék a dohányzást bizonyos időszakokban. Tessék elhinni, ami már kötelező az egyben taszít is. Sokuk kedvét szegné az előírt cigizés. Hát még ha hozzátennénk az ideológiát is, hogy a nikotin erősít, férfiasit és növeli a halál utáni életet.
