Nézem, nézegetem a fotóalbumomat. Hol is lehettem két esztendővel ezelőtt, október vége táján. A kalendárium szerint ebben a Bécsi Bécsi szeletes étteremben, ahová csak előre foglalás révén sikerül a bejutás. Legyen bármilyen nap is ide csak úgy kaphatsz helyet ha előre rendelsz asztalt. Közel van a kedvenc szállodámhoz, a Continental Hotelhez, innen három sarokra 10 perces séta vezet oda. Tehát gyalogosan érdemes oda menni mert olyan sörük van, hogy annak még az absztinensek se képesek ellenállni.
A konyha a két éttermi rész között található tehát akarsz nem akarsz át kell menni rajta. Így mindig láthatom a hegyekbe feltornyozott előre panírozott szeleteket. Nagy tányéron hozzák mégis lelógnak róla. A köret és a saláta külön tányér. Figyeltem, észrevétlenül, hogy mikét sütik a húst. Kezdem azzal, hogy nem zsírban hanem pálmaolajban vagy valamilyen különleges valamiben csinálják. S mindig két különféle olajba mártják. Utánozhatatlanul jó ízűek az igazi bécsi szeletek.
És ami még érdekes, ritka az aki egyszerre ott helybe képes elnyelni a porcióját ezért minden sarokban van egy önkiszolgáló csomagoló részleg. Mindenki magának spájzolja a megmaradt húst. Nem kell a pincérnél mentegetőzni, hogy a kiskutyámnak viszem. Haza. Ja és ilyen váró székek vannak itt. Ötletesek. S ne feledjem itt lehetne bagózni, de az európai többség nem él ezzel a szabadságjoggal. Kijárnak az üzlet elé dohányozni.
Tehát két éve nem lehettem ott. Itt az ideje, hogy ismét meglátogassam ezt a kulináris csodaszigetet.
