Kipipáltuk. 2017 is megvolt. Számomra sorsforduló esztendő volt. Korai még a leltározás az adóbevallások ideje se jött még el. A lényeg volt egy kitűnően megszervezett hibátlan szilveszteri buli az Avalonban.
Volt csaknem teljes öt óra, amikor lehetett felejteni, minden adott volt hozzá, szeszfokban, töménységben és a terített asztalok láttán biztosra vehettük az óévet éhhalál nélkül ússzuk meg. A jó társaság, a minden bajban, s a kivételes heppiben összetartó barátok körében gyorsan elszálltak az óév utolsó órái. S mindezt megédesítette a családi kör.
Bajusz Gergely éttermi igazgató, mint a luxus hajók kapitánya álcázva bolyongott az ünneplő vendégek körében. Bárhol bármi váratlan nehézség adódott a kiszolgálásban egyetlen szemöldökrántással helyére tette, elrendezte a legproblémásabb ügyeket is.
Született vendéglátósként vezényelte le a bulit a hatalmas komplexum minden szegletében. Ja, a korhelyleves szuper volt. A lazacos és marhapörköltes csévingek és a felcicomázott hidegtálak, mint valami szakács versenyen sorra pompáztak. A felszolgálók nagyon figyeltek, bármikor mentünk a svédasztalhoz üres tálat sose láthattunk. A lencsesaláta receptjét minden szerette volna megtudni, de sajnos ez hétpecsétes titok az Avalon széfjében elzárva. Kántor László és a vendégfellépő fiatalember nagyon odatette magát. A hangulatról gondoskodtak.
Az elmaradhatatlan tűzijáték véget érni nem akaróan hosszú és élvezetes volt. Még a nagy ködben is látni lehetett. Az Avalon gárdája kitett magáért, na de könnyű volt nekik is. Ilyen jó vendégeket nehéz kifogni, de most sikerült nekik. Ilyenkor szokás mondani, jövőre ugyanitt, csak fiatalosabban.
