Hetente autózom el a Pátria tömb mögött. A parkolóból jól látni, hogy a hajdani Kossuth szálló lassan de biztosan elenyész. Néhányszor megírtam, a Déli hírlap egy évig az önkormányzat támogatásaként megszerezte a használati jogát. Jobb híján kis üzletekkel népesítettük be és gyorsan megtapasztaltuk a kereskedők fizetési készségét. Majd lemondtunk erről a kevéske bevételről ami soha se fedezte volna a felújítás és a fenntartás költségeit. Ráadásul a patkányok minden éjszaka beindították a mozgásérzékelős riasztórendszert. Így aztán minden éjszaka a rendőrökkel együtt rohanhattam a helyszínre. Nos, ez a kép talán abban az időben készült, a Kossuth mozi előterében. Filmet forgattak. Esküszöm, a képeket később, úgy kaptam. Ebből látszik, hogy abban az időben még ez a rojtos volt a divat. A menő, a cool.
Eljön az idő, amikor élesebben emlékszünk a fél évszázaddal korábbi történésekre, mintsem arra, mit is reggeliztem ma. Kopik a biológiai merevlemezem, viszont...
Vénségemre megcsömörlöttem a mozik játékfilmjeitől. Ráuntam a giccses, könnyfakasztó és ugráló snittekkel teli amerikai akciófilmekre. Miután kora ifjúságom legélvezetesebb szórakozása a mozizás volt,...
A hetvenes évek végefelé és a nyolcavanosok elején Kovács Gábor a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője rendelt egy videót a miskolci belvárosi üzletekről....
Nagyapámék egyetlen háborús öröksége egy jó két méter magas, velencei tükrös asztal volt. Apró hibával. Bal felső sarkába, a hosszant elnyúló apró repedés...
Elhunyt Varsányi Zsuzsa zenei szerkesztő. A hajdani szép emlékű Miskolci Rádió egyik legikonikusabb munkatársa volt. Mindenki ismerte, szerette és sztárolták. Éppen nemrégiben készítettem...
A város első professzionális üzemanyagkútja a Búza tér szügyében alakul ki. Egy töltőfejes, kézi hajtású szivattyúval. Édesapámmal legalább hetente egyszer járunk oda tankolni....
Tinédzserként több nyáron át dolgoztam egy balatoni kikötőben. Csónakmesterként ki-be kötöttem a ladikokat, szortíroztam az evezőket, vagy mentősként lapátoltam a bóják körül, hogy...
Reggelenként Britz néninél kezdtem a szomszédolást. Törékeny, madárcsontú, sötét kendős néni volt. Számomra ő jelentette a nagyit, mert szüleim felmenői, rokonsága nem élte...
Egy szovjet páncélos farol a Borsodi Nyomda Széchenyi utcai bejárata elé. Elrettentésül. A békés tüntetők körbeveszik, mit sem törődve a tankkal. Majd belátják,...
Ma reggel óta folyamatosan és nagy aggodalommal figyeljük a legújabb eseményeket, azt, hogy Izraelt újabb és meglepetésszerű támadás érte, ezúttal is Gázából. Miközben...
A könyv iránti hódolatom hét éves koromban kezdődött. Szerelem volt első látásra. Az általános iskola első osztályát koptatva alig vártam, hogy megtanuljak...
Van egy ehhez hasonló tornyocskákkal teli kastély Németországban. Unokámnak is tetszik és már régóta készülünk felkeresni. Állítólag évente több százezren látogatják. Egy messziről...
Egy hatszor hatos fekete fehér kis fotó az egyik legbecsesebb emlék apámról. Egy oszlopos épület előtt parkoló Pobedára könyökölve mosolyog a kamerába. Feltételezem,...
Minek is, a háború poklában mindennek nyoma veszett, nagyszüleim hagyatéka egy matrac nélküli franciaágy és egy gyöngyházbetétes asztalka. Máig is kíváncsi vagyok újságokon...
Túl az ebéd utáni kávézáson, az óceánon túlról jött vendégem egy hirtelen gondolattól vezérelve felpattant a vendéglőben, s bejelentette, látni akarja a lakásukat....