Óriási empátiával figyelem Gulyás István kollégám sírámait. Nagyon együttérzek vele mivel magam is megtapasztaltam milyen is az amikor egyik percről a másikra odatolják elém a közös megyegyezéssel ajánlott felmondó levelet. Tudom , átéltem milyen az amikor a legjobb barátom magyarázza el, hogy nincs más opció mint lehajtott fejjel kisétálni a szerkesztőségből. Úgy, hogy még a fiókjaimat sem űríthetem ki. Igaz, túléltem, ez mégis csak jobb mintha a kiadó saját halotjaként búcsúztatna. Őszintém írom számomra sem örömöt, sem elégtételt nem jelent, hogy ez az újság mára végleg megszünt. Mivel a Déli Hírlap alapítótagjaként 33 évig tartó regnálás után magam húztam le a rolót megtapasztaltam milyen amikor ilyen sorsfordító változásban nekem jut a főszerep. Az viszont megnyugtat némi elégedettséggel tölt el, hogy a munakatársaim zöme nem került az utcára és hosszas de kemény egyesítési tárgyaláson után mindenki megkapta a végkielégítést. Rajtam kívül mindenki. Én ugyanis a hivatásom folytatása mellett döntöttem így nem lett volna etikus a pénz elfogadása. Egyébként mint mindig most is megerősíthetem az Észak osztrák tulajdonosa felső vezetése kemény tárgyalópartner volt viszont szociálisan érzékenyek, megértették számomra több mint lelkiismereti kérdés, hogy minden délis megkapja a jussát.
Kedves Gulyás István, kedves Pista – kedvenc számom egy osztrák sramli – egyszer lent egyszer fenn, ez a címe. Az élet már ilyen. Valamikor , amikor még a miskolci tévé vezetője voltál én meg az önkormányzat többségi tulajdonában lévő Délit vezettem , kitalálta egy politikus egyesítsük a két médiumot. Tudtam, ha tetszik ha nem ha e mellett döntenek a tévé és az újság egybekel. Meglátogattalak a Dózsa György út végében lévő studióban majd csupán jópofi heccként elhelyezkedtem a forgószékedben. Leteszteltem, fészkelődtem benne majd komolyságot erőltetve magamra megjegyeztem, ezt majd cserélni kell… Úgy láttam érzékeltem , egyáltalán nem értékelted a sajátos humorérzékemet. Sajnálom, csupán a helyzet feszültségét próbáltam oldani. Aztán útjaink nagyívben elváltak és Te töretlen karriert futottál be a tévében. Időnként néztelek is .Ismétlem együttérzek Veled, hogy egy évvel a nyugalomba vonulásod előtt tettek ki.
Erre mondják szemet szemért, fogat fogért. Ilyen világot élünk.
Tokaj
