Ha a központi nyomozó főügyészség első embere ezt mondja mindenkinek el kell hinnie. Egyébként jómagam immár csaknem 10 éve mondom, hajtogatom az igazamat.Ezerszer leírtam az igazságot úgy, hogy közben véletlenül sem kövessek el kegyeletsértést.
Tudjuk a politika sosem elégszik meg a kormányzással. Ha teheti, ha hagyják megpróbálja maga alá gyűrni az igazságszolgátatást. Esetem az iskolapéldája ennek. Mint ismeretes 2017 novemberének első hetében még az Észak főszerkesztő helyettese voltam amikor egy kedves kollégám nagy elégedettséggel megjegyezte már nem vagyok benne az impresszumban. Mondta ez legyen a legnagyobb bajom bár illő lett volna erről a trónfosztásról értesíteni. Mivel a jövedelmem nem változott csupán a kevéske felelőségem csorbult eszembe sem jutott csaknem hetven évesen, hogy ezen háborogjak. Bár suttogták, hogy a leendő ejtőernyős főszerkesztő beugrásra készen már készíti a halállistát csak megőriztem a naívságomat. Noha egy nagytiszteletű miniszter is felhívott, hogy ha gondom adódna nyugodtan hívjam. Végül nem volt szükségem a telefonos segítségre a helyi politikai a legegyszerűbb és a legdurvább megoldást választotta.
Csak úgy véletlenszerűen egy teljesen alaptalan közúti intézkedés közben támtámadtak, a földre vittek kezeimet hátrabilincselték és kizsebeltek miközben a két önkormányzati rendész a hátamon térdelt. Sebtében a rendészet akkori és mostani vezetője a rendőrség kérésére azonnal leszállított két felbujtott tanút, két aljas rágalmazót Soltész Edinát és Petróczy Attilát, akiket a rólam írott hazug sajtóközleményekből próbáltak felkészíteni. A címképen látható főügyész úgy négy évvel ezelőtt felrendelt a Budapesti objektumba, ahol olyan háromemeletes mélységbe vezető kazamatában hatórás feljelentést mondtam videóra. Mindent dokumentáltam.
Az esetlapot is amelyen az intézkedés oka – gyanú. Itt helyben pedig szabálytalan parkolás címén gyaláztak ismeretlenül. Miközben az egyik rendész Tóth Tamás a bevetési csoport segítségét kérte egy igazoltatáshoz én már sokkos állapotban hason feküdtem hátrabilincselve. S ami meglepő minden okmányom a kezében volt tehát semmilyen igazoltatásnak nem lett volna értelme.
Sőt maguk a két rendész mondotta – együttműködő voltam készségesen első kérésre átadtam az igazolványaimat. Mindezt Pesten a kicsempézett vallatópincében elmondtam. Kérésemre elküldik nekem is – ezzel váltunk el. Majd dr. Németh Mészáros Gyula főügyész úr leküldte a feljelentésemet Debrecenbe ahol mint kiderült az égvilágon semmit nem csináltak, nem nyomoztak, nem idéztek be és nem szembesítettek a rágalmazóimmal. Hogy miért is , a politika szőrös kezelába ebbe is belenyúlt. Konkrétan egy ügyész szívügyének tekintette, hogy a lefátyolozott igazság soha ki ne derüljön. Mígnem a közelmúltbana Debreceni táblán másként gondolták.
Végzésükben úgy határoztak a hatóságokat értesíteni kell a hami tanúskodásról. Leszögezték a fellebbezésem alapos. A miskolci törvényszéken is úgy találták helyesnek ha a miskolci járásbíróságon újra tárgyalják a feljelentésemet. Csak a bátorság hiányzott, kivárásra helyezkedtek, közölték az ellenem elkövetett bűncselekmények , hivatali hatalommal való visszaélés és a hamis tanúzás valamint a zsarolás, a kényszervallatás és még sok egyéb nyalánkság közvádas.
Tokaj
