Izgalmas, mozgalmas az életünk. Nem lepődtem meg, amikor a húszas évek elején egyszer csak arra ébredtünk, hogy vármegyékben élünk. Mivel napi levelezésben állok a hazai igazságszolgáltatással kezdtem megszokni a főkapitány vármegyei, a főügyész is, de mintha a bírósági elnököknek nem jutott ebből várasdiból. Figyeltem az előző érában minden hivatal igyekezett eleget tenni a váras megyei és a fő és alispáni rendszer újkori hóbortjának. Nem tudtuk, csak sejtettük ennek a múltba révedő urizálásnak egyetlen igazi oka lehet. Miközben a gazdaság roskadozott, nőtt a szegénység kezdtünk rosszabbul élni, mint korábban így aztán kellett egy gumicsont. Rágódjunk váras megyéken és a főispáni rangkórságokon. Hivatalnokaink fegyelmezetten egyik napról a másikra váltottak, átmázolták a megyehatáron álló táblákat és a levelezésben is meghonosodtak a régies új nevek. Az új ellenzék mintha nem egészen tiltakozott volna a visszaváltozások ellen. Noha felállhattak volna, hogy ragaszkodnának az átnevezésekhez és sokallják az átnevezésekkel járó macerákat. Nem tették meg. Jómagam is helyeslem jólesően veszem tudomásul, visszajönnek a kormánymegbízottak és a leveleimben minden beadványomban legalább három karaktert megtakaríthatok. Mégis azon meditálok, hogy tényleg ez volt e most a legfontosabb. Szerintem az elhúzódó jogorvoslati ügyek mehetnének nagyobb lendülettel. Az igazságszolgáltatásban dolgozók bizonytalansága, tétovasága nem új jelenség. Előttem van a miskolci bírók nem olyan régen szignált közleménye, amelyben tiltakoznak a politikai adminisztráció befolyásolása ellen. Mióta erre a petícióra ráleltem késztetést érzek, hogy egyenként megkérdezzem az aláíró bíróktól mikor milyen ügyben próbálták őket eltéríteni az igazságtól. S kik voltak azok a fontos személyek, akiknek nem lehetett nemet mondani.
A vártalanított megyék és a főispáni címek megvonása – megleltem – szerepel az új kormány kitűzött céljai között. Én ennek ellenére a viharszerű tisztítótűz névre keresztel igazságtételt előbbre valónak tartom.
Tokaj
