Az ENSZ-főtitkár kiválasztásának jogi alapját az ENSZ Alapokmányának 97. cikke rögzíti, amely kimondja: „A Főtitkárt a Biztonsági Tanács ajánlására a Közgyűlés nevezi ki.” Bár a megfogalmazás rövid, a folyamat a nemzetközi diplomácia egyik legösszetettebb, zárt egyeztetésekkel és szigorú jogi feltételekkel kísért eljárása.
1. A Biztonsági Tanács (BT) szerepe és hatásköre
A tényleges döntési jogkör túlnyomó része a 15 fős Biztonsági Tanács kezében van, mivel a Közgyűlés nem szavazhat olyan jelöltről, akit a BT hivatalosan nem terjesztett fel.
-
A javaslattétel feltételei: A BT-nek határozati formában kell ajánlást tennie. Ehhez legalább 9 támogató szavazatra van szükség a 15 tagból, feltéve, hogy az 5 állandó tag (USA, Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország, Kína) egyike sem szavaz nemmel.
-
Az állandó tagok vétójoga: A főtitkárválasztás érdemi (nem eljárási) kérdésnek minősül, így a BT mind az öt állandó tagjának (P5) teljes vétójoga van. Bármelyikük egyetlen vétóval megakadályozhatja egy jelölt ajánlását.
-
Szavazási mechanizmus (Straw polls): A hivatalos döntést megelőzően a BT zárt üléseken nem hivatalos próbaszavazásokat (straw polls) tart. A folyamat későbbi szakaszában a tagok színes lapokkal szavaznak (az állandó tagok eltérő színű lapot kapnak), így a jelöltek pontosan látják, hogy kapnának-e vétót a P5 részéről. Aki állandó tagtól elutasító szavazatot kap, általában önként visszalép.
-
Egyetlen jelölt ajánlása: Bár az Alapokmány elméletileg nem tiltja több név felterjesztését, a BT a történelmi gyakorlat és a belső határozatok alapján egyetlen konszenzusos jelöltet javasol a Közgyűlésnek, elkerülve a nyílt versenyt a plenáris ülésen.
2. A Közgyűlés (UNGA) szerepe és a 2015-ös reformok
A 193 tagállamot tömörítő Közgyűlés formálisan az a szerv, amelyik kinevezi a főtitkárt. Hosszú évtizedeken át ez a lépés csupán pecsétnyomásnak számított a BT zárt ajtók mögött kötött alkujára, ám a folyamat 2015-től átláthatóbbá vált.
-
A 69/321. számú határozat: A Közgyűlés 2015-ben elfogadott határozata jelentősen növelte az eljárás transzparenciáját. A folyamat kezdetén a Közgyűlés elnöke és a Biztonsági Tanács soros elnöke közös levélben kéri fel a tagállamokat jelöltek állítására.
-
Meghallgatások és bemutatkozás: A hivatalosan jelölt személyeknek be kell nyújtaniuk önéletrajzukat és egy jövőképet vázoló programot (vision statement). Ezután a Közgyűlés előtt nyilvános, kérdés-felelet formájú vitákon, meghallgatásokon kell részt venniük a tagállamok és civil szervezetek képviselői előtt.
-
A végső kinevezés: Amikor a BT megküldi ajánlását, a Közgyűlés dönt a kinevezésről. Ez alapesetben egyszerű többséget igényel (hacsak a Közgyűlés nem minősíti „fontos kérdésnek”, ami kétharmados többséget követelne). A gyakorlatban a Közgyűlés ritkán folyamodik név szerinti szavazáshoz; a felterjesztett személyt rendszerint közfelkiáltással (akklamációval) fogadják el.
3. Hagyományok és íratlan szabályok
A folyamatot az Alapokmány betűjén túl több évtizedes diplomáciai konvenció alakítja:
| Hagyomány | Tartalom |
| A P5 kizárása | Az öt állandó tagállam (USA, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország) állampolgára soha nem lehet ENSZ-főtitkár, nehogy valamelyik szuperhatalom közvetlenül uralja a Titkárságot. |
| Regionális rotáció | Bár hivatalos kötelezettség nincs rá, a poszt általában a regionális csoportok (Afrika, Ázsia és a csendes-óceáni térség, Latin-Amerika és Karib-térség, Nyugat-Európa és más államok, Kelet-Európa) között forog. |
| Hivatali idő | A megbízatás hagyományosan 5 évre szól, és a bevett gyakorlat szerint a főtitkárok egyetlen alkalommal újraválaszthatók (legfeljebb 2 ciklus, azaz 10 év). |
A döntési súlypont a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának geopolitikai konszenzusán van: a sikeres jelöltnek képesnek kell lennie arra, hogy egyszerre kerülje el az amerikai, a brit, a francia, az orosz és a kínai vétót.
Tokaj
