Ez is az enyém – a GSM próbakártyám a 19. volt az országban – Sugár Andrásnak köszönhettem

Talán a szokásosnál is jobban érdeklődtem a mobiltelefonálás iránt. Mint rádióamatőr és a hazai cébézés meghonosítója sokat tettem a magyar rádiótelefónia megteremtéséért. Mindez arról jutott eszembe, hogy a hőskorban kialakult kapcsolatrendszerem a végét járja. Az összes weszteles barátom elhagyta már a Telekomot. Azt a céget amelyet  mára már az anyacég messziről idejött helytartói uralnak.

Egyébként egy korabeli budapesti nemzetközi vásáron, talán a nyolcvanas évek derekán elsőként a Motorola mutatta be milyen is a mobiltelefon. A kiállítás alkalmával Kőbányán  felállítottak egy alkalmi adótornyot  és kiadtak néhány négyszázötvenes készüléket tesztelni. Akkor amikor már Bécs környékén már működött hasonló rendszer és akár Tatabányáig lehetett használni. Nos, akkor az amerikai cég megbízásából Soltész Rudin (ICP) keresztül tettünk egy tisztes ajánlatot a kiállított rendszer megvételére a miskolci nagyvállalatok vezetőinek.Még Kovács József a városi pártbizottság titkára is támogatta az ötletet.  Olyan 150 millió forintba került volna Borsod megye teljes lefedettsége. Valaki  végül megfúrta az ötletet hiába sikerült összekalapozni a teljes vételárat. Mindez arról ugrott be, hogy a fenti képen látható 19.GSM kártyát magától Sugár András vezérigazgató barátomtól kaptam. Ez egy átmeneti Tesztkártya, a száma 310069, amit ereklyeként őrzök. Egy elő kilencessel máig is az enyém és működik. Megjegyzem , hogy ha az országban az enyém volt a 19. mobilszám azóta is azon töprengek kié lehetett az előttem lévő 17 szám. Az első Andrásé volt, tehát az tiszta. Na, de mégis kik lehettek azok akik engem a vidéki, felső magyarországi firkászt képesek voltak beelőzni a mobilfóniában?

Jelentkezzenek amíg szépen kérem. Azt már tudom, hogy a sorban ott volt a köztársasági elnök. Kíváncsiságból ugyanis csak végigtárcsáztam a sort – Árpi bácsi maga vette fel. Göncz vagyok – csak ennyit mondott…bocs félretárcsáztam , s ezzel letettem.