Ez a csoportkép a kilencvenes években készült. Erő és elszántság jegyében felemeltük a szavunkat az idegen, a külföldi médiabefektetők ellen. Akkor ugyanis az volt a helyzet, hogy a teljes hazai média, a nyomtatott sajtó nyugati befektetők kezébe került. A kedves kollégák valamennyit átjátszották az osztrákoknak, a németeknek és az angoloknak.
Jómagam a Déli Hírlapot képviseltem ebben a szervezetben, mint az utolsónak hitt magyar tulajdonú megyei napilapot. Mellettem Soltész Rudolf, lent Fónagy István és Kékesi György. Mit mondjak, az igazat vagy a valót. A tény, hogy 2002 májusában magam az osztrák tulajdonú lapnál kerestem, találtam menedéket. Eddig tartott a szabadságharc. Ezekből az időkből maradt egy érdekes emlékem – amikor a nyugatról jött főnök szóvá tette miről szól a Keletben az a teljes oldalas történelmi visszaemlékezés. Tört, nyírségi angol tájszólással próbáltunk egy történelmi leckét felmondani. Hogy volt egy Rákóczi, aki felkelt , fellázadt a Habsburgok ellen és éppen most kétszáz éve hunyt el. Nem vagyok elég precíz, de valami ilyesmit motyogtunk. Rövid reakció, nem is hallott még ilyenről – mondta a hentesből lett főszerkesztő helyettes. A lényeg megúsztuk, összefogtunk és megvédtük egymást. Addig tereltük a témát míg sikerült elaltatni a messziről jött kolléga sose szunnyadó éberségét.
Aki nem tudná, az akkori elképzelésünk valóra vált. Mára az összes megyei lap magyar tulajdonban van, mindaz amit még az MSZP kiárusított. Akár elégedettek is lehetnénk.
