Számomra Szirmabesenyő egyre inkább egy gasztronómiai célpont. Egy olyan turisztikai látványosság Miskolc határán ahová csak korgó gyomorral és emésztést segítő tablettákkal felszerelkezve érdemes ellátogatni. A télen kolbásztöltő versenyt rendeztek amelyen annyi baráti ismerős indult, hogy nem győztem eleget tenni a kötelező kóstolásoknak.
Aki a kolbászt szereti az a pálinkát se veti meg. Ez volt a szlogen, aminek a végén már utasként értem haza. Ha nem vigyázok ismét pórul járok. A Szirmabesenyői majális nem annyira Szinyeis mint ahogyan írták. Nem sok piknikes kosarat láttam, helyettük kondérokban rotyogott a gulyás, a pincepörkölt és sok egyéb soha nem látott finomság. Helyi étkek amelyek a szirmabesenyőiek speciális találmánya lehet. Minderről annyit, kár lett volna kihagynom.
Egyébként ezek a vidéki fesztiválok szuper módon lettek kitalálva. Belépéskor mindenki annyi háromszáz forintos kupont vásárol amennyiszer kóstolgatni szeretne. Tehát négy emberes porció gulyás mindössze 1200 forint. S ebbe benne van a főző versenyzők szíves vendéglátása. Míg eszel, míg élvezed az ízeket figyelnek. Lesik az arcodat, hogy mennyire vagy elégedett az étekkel. Közben biztatnak, ha jólesik mernek még egy szedőkanállal. S látom a szakács, az alkalmi szakácsok jóleső büszkeségét. Ilyenkor nemcsak illő, de kijár a megszolgált a dicséret.
