Sok belőlem 45 perc a tévében. Önkritikusan, szerintem szabatosabban, jobban írok mint beszélek a kamerák előtt. Ezek makacs tények, be kell látnom, ha tetszik ha nem.
Tudni kell, hogy a Heti tévében nincs vágás, minden beszélgetés egyenesben megy. Ha korrigálni kell akkor erre ott van Breuer Péter főszerkesztő aki tényleg mindent jobban tud.
Nos, ez a műsor, ha valaki megnézte vagy erre készülne legyen tudatában annak, hogy egy ötven évvel ezelőtti eseményekről szólnak. Dióhéjban, annyit, hogy Magyarország már 1967 nyarán megszüntette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Majd a hetvenes évek elején nagy nyomás nehezedett az MSZMP vezetésére, hogy kiengedjék a kivándorlásra készülő zsidó fiatalokat. Egy olyan érában amikor még minden főkapitányságon is külön szobája volt az illetékes szovjet elvtársaknak.
Tehát az egyszerű útleveles megoldás szóba se jöhetett a katonaköteleseknél. A kecske és a káposzta megmaradásának elvén kellett gondolkodni. S sikerült. Sőt annyira, hogy Izrael nem maradt adósa a magyar hírszerzésnek a kémelhárításnak. Kialakult egy kölcsönösen előnyős hírcsatorna, aminek az eredményéből már a szovjetek is profitáltak. Ebben a játszmában apró kis pont lehettem, s maradtam, de az előkészületekben óriási kockázatot vállaltam. Hogy miért pont nekem jutott ez az izgalmas kihívás alig huszonvalahány évesen – erről locsogok a képernyő előtt. S, hogy miért most azt is elárulom.
