A fenti képen látható BRG gyártmányú kazettás telefonos üzenetrögzítőt a hetvenes években vettem nem kis utánjárással. Ezt akkoriban elsősorban közületeknek megrendelésre készítették. Az ára is borsos volt, csaknem 10 ezer forintba fájt. Örültem neki, mint majom a farkának. Ugyanis ha telefonon vettem fel az anyagot nem kellett körmölnöm, jobban tudtam a beszélgetésre fókuszálni. Megbízható készülék volt, s magyar. S mivel azok az idők se a habos torta kategóriáját súrolták, mi sem természetesebb, a Magyar Posta, az állam az államban kiszúrta a szerzeményemet. Vagy valaki feldobott. Ugyanis akkor az volt a törvény – tényleg nem tudtam – hogy a készülékhez rögzített üzenetrögzítőt egy nagy M betűvel kell jelezni a telefonkönyvben. Tessék fellapozni a régi névsort, Miskolcon egyedül az én számom mellett díszelgett ez a jelzés. Igaz a franc se tudta mit is jelent ez, ha csak fel nem lapozta a telefonkönyv úgynevezett hasznos tudnivalói című fejezetét.
Egyébként már ezen a korszakon is túl vagyunk. Ma már minden okos telefon szériaképessége a beszélgetések rögzítése. A mi szakmánkban ez a lehetőség egy áldás. Még akkor is, ha mindenki tudja, az ilyen felvételek legálisak, megakadályozhatatlanok, ám ha a vonal másik végén lévő felet nem tudatom a beszélgetés rögzítéséről, a felvételt a törvény előtt nem semmilyen bizonyítékként nem fogadják el. Persze ez így ebben a formában egyáltalán nem igaz, de a jogászok számára ez egy csodálatos kibúvó. Ha a hatóság füleli le a dumámat akkor bezzeg – akár tudok róla akár nem – minden szavamat felhasználhatják ellenem.
Ezért most úgy döntöttem, ünnepélyesen, nyilvánosan tudatom minden velem társalgóval, hogy a telefonom callX szisztémával üzemel. Automatikusan. Persze ha valaki hív ezen túl magam is azzal kezdem – mint minden hivatal – a telefonbeszélgetését rögzítjük, és öt évig tároljuk. Jut eszembe vajon ezek a fontos szolgáltatók rendelkeznek e a törvény alóli felmentéssel.
