Sokáig töprengtem, megírjam ne írjam.
Populista , demagóg leszek e vagy egyszerűen egy örökké morgó amnéziás vénember aki már arra se emlékszik, mit is reggelizett. Nem tudom, ki miként tudja, de engem meglepett, hogy amikor előírták az infúziós kezelést magamnak kellett a kórházba vinnem a palackokat. Korábban is jártam ilyen kezelésekre, igaz nem ezzel a nyavalyával, de ebben a korban már válogathatok a betegségek között. Az van ami nekem jutott.
A lényeg, hogy az oldatot felírták receptre, kiváltottam majd bevittem a kórházba. Nekik ugyanis nincsen. Nem titkolom, olyan bejáró beteg vagyok aki reggel az infúzióval kezd majd délig elszórakozom a fizioterápián és a gyógytornásznál. A masszásról lemaradtam mert valahogyan összefutottak az időpontok. Igazából ezek a kezelések nem futószalagon történnek, mindenhol alaposan megdolgoztatják a beteget.
Minden percem be van osztva, nem is érdemes panaszkodnom senkire, semmire mert úgy is visszamondanák. Azt is elárulom, hogy amikor helyben rákérdeztem, hogy mióta kell az oldatot a betegnek vinni a kórházba elárulták, én vagyok elmaradva egy brossurával. Már régóta ez a szokás. Sajnos nem tudtam erről az újításról. Korábban ezt el se tudtam képzelni. Talán azért mert amikor a szocialista érában valaki azt a hülyeséget találta ki, hogy minden éjjeli szekrényben legyen egy páncél trezor akkor azt hittem ezzel a hazai egészségügy már a csúcson van. Ez volt az utolsó vagy az utolsó előtti problémánk az ágazatban. A vécépapír ügye le van xarva…
Kevés a kórházi keret a gyógyszerekre így amit lehet azt átterhelik a biztosítottra. Elvégre nem rossz az ötlet, én szerencsére kibírom. Ám azt is láttam, hogy vannak jó néhányan akiknek erre akár az egész nyugdíjuk rámehet. Arról nem is beszélve, hogy fájós lábbal, zsibbadó, remegő kézzel szatyorban cipelik be az infúziós palackokat. Ezeket ugyanis kifejezetten betegeknek, rászorulóknak találták ki.
S, hogy jót is mondjak. Ahová járok kifogtam egy olyan kedves, ügyes nővért aki egy bolhacsípésnek tetsző szúrással képes rákötni a reggeli tankolásra. Persze kézfejen, mert én már ezt szoktam meg.
A kórházi élményeimről igyekszem majd beszámolni. Mindenkit figyelmeztetek akit nem érdekel lapozzon.
