Távol áll tőlem minden nyilvános szereplési vágy. Ám most, életemben először, vénségemre úgy gondoltam magam is szót kérek a miskolci városi közmeghallgatáson. Noha tökéletesen tisztában vagyok, ez a fajta fórum filteres. Ne tessék azt hinni, hogy csak úgy bejelentkezek, szót kérek és mondom a magamét. Előzetesen be kell adni a kérdéseket.
Persze ebben is van logika. A város vezetésétől se várható el, hogy mindenről, mindent naprakészen tudjanak. Tehát aki előre jelzi, milyen ügyben tájékozódna, vagy milyen témában siránkozik, legyen idejük az illetékeseknek felkészülni a válaszra. Esetemben is ez történt. Végül is hála és köszönet, hogy egy ilyen plénum előtt mondhattam el, ami a szívemen, a számon. Egyet hiányolok, remélem ez nem valami diszkrimináció – talán egyedül tőlem nem kérdezte meg a Polgármester úr, hogy elégedett vagyok e a válaszokkal. Ezt inkább annak tudom be, hogy Ő maga se lett meggyőzve erről, ezért inkább nem kockáztatott. Különben sincs értelme a kérdezősködésnek, akik ilyen látványos akcióra szánják, el magukat nehéz lenne meggyőzni sablon válaszokkal.
Különben jó ez a hétórás kezdés a közgyűlés előtt. Sokakat visszatart a korai kelés, magam is hezitáltam Edison Edét sétáltassam e a reggeli fagyban vagy elszavaljam a kérdéseimet. A kutyusom megértően azt jelezte menjek csak égetni magam, majd ő még inkább nyújtózkodik egyet-kettőt.
S akkor jöjjenek a kérdéseim.
- „Miskolcon tudomásom szerint a korábbi vízmű igazgatók információja szerint cirka 30 ezer csatorna akna van. Ezek zöme elöregedett, a gyakori fedél lopás következményeként nem mindenütt sikerült szabvány szerint pótolni a hiányzót. Sok baleset történt az utóbbi időben a billegő vagy az elmállott karimájú fedelek miatt. Javasolná, e, hogy egy esetlege tragédia megelőzésére csak elkészüljön a csatornaregiszter és valamennyit felülvizsgálják. Tudom, hogy nem egyszerű feladat, mert a régi fedeleket gyártó cég és a diósgyőri beszállító is legalább 20 éve megszűnt. Gondolom mindannyiunk biztonsága, a miskolci polgárok épsége megér ennyi gondoskodást. Ráadásul ezzel csökkenteni lehetne a cég által fizetett biztosítási költségeket.”
- „A város forgalomszervezése időnként különös meglepetéseket produkál. Saját véleményem szerint a jelző táblák és az útburkolati jelek kihelyezése meglehetősen ad hoc alapon történik. Tudom, mindenki tévedhet, aki dolgozik, de a Búza téri kerékpárút felfestésekor a média fedezte fel a hibát. Időnként az a panasz, hogy túltáblázott a város máskor pedig az, hogy nem elég szabályozott a közlekedési rend. A kérdés, hogy a város forgalmi rendjének a kialakítása mi módon történik. Egyszemélyes feladat vagy van e egy erre kijelölt plénum. Figyelembe veszik e a jogalkalmazók véleményét. S meg lehet e tudni, hogy milyen szakemberek vigyázzák a város közlekedésbiztonságát, s ki az, aki a táblákat és a felfestéseket megrendelheti a városgazdától. Ugyancsak ide tartozó kérdés, hogy a bizonyos forgalmi rend változásokat miért nem hirdetik meg előre.””Hangsúlyozom, hogy személyemtől elvonatkoztatva szeretném tudni, hogy a rendőrségi egyenruhára hajazó uniformist viselő MIŐR állománya, amely a félkatonai szervezetekre jellemző hatósági jogosítványokkal van, felruházva milyen szakmai felügyeletet kap. Alkalmaznak e közrendészeti témában tapasztalt, rutinos nyugdíjas rendőröket. Kérnek e támogatást, kiképzést, oktatást a miskolci rendőrségtől és sikerült e megoldani az együttműködésüket. Ha sikerült, ebben bízom, akkor mennyire etikus vagy jogszerű, hogy a rendészet elleni bejelentéseket éppen az a rendőrség vizsgálja, amely az állomány kiképzéséért is felelős.”
Nagy tisztelettel, s abban a reményben, hogy elhiszi minden kérdésem a városunk élhetőbbé tétele érdekében fogalmazódott. Tudom, hogy Önök is hasonló célokért dolgoznak.
Nos, a MIÖR vezetője is tudott újat mondani. Válaszában elmondta, az egyenruhájukat egy BM rendeletben határozták meg, így nem véletlenül hajaz az uniformis a rendőrökére. Azt is elárultak együttműködési rendszerben dolgoznak a rendőrséggel , pontosabban nemcsak nyugdíjas rendőröket foglalkoztatnak hanem a hivatásos állomány részt vesz a kiképzésükben. Amire nem nem mondhatott semmit – amiért ő maga aligha kárhoztatható, s nem is akartam froclizni – kerülte a kérdésemre a választ. Mennyire tartja etikusnak, jogszerűnek, hogy az ilyen szoros együttműködési rendszerben az a rendőrség vizsgálja az ellenük tett feljelentéseket amely egyben a szakmai képzésüket is biztosítja. Kovács László Csaba erről a gyakorlatról aligha tehet, viszont egy idő után érdemes szembenézni ezzel a kérdéssel. Mindenki tudja ismeri a városőrség érdemeit, elismerik a munkásságukat a közbiztonság megteremtésében viszont a lakosság bizalmának a megnyerésére egy komoly szemléletváltásra lenne szükség a rendészek körében.
