Elhunyt Princz Gábor -a Postabankos maci atyja – egy postásnő pánikkeltéssel vitte csődbe

Életének 62. évében 2018. november 17-én Bécsben elhunyt Princz Gábor, a Postabank volt elnök-vezérigazgatója.

A Postabank egykori elnök-vezérigazgatójának haláláról családja adott ki közleményt. Princz a kilencvenes években a Postabank-botrány miatt szerepelt sokat a nyilvánosságban. A bíróságon azzal vádolták, hogy a pénzintézet hibás üzletpolitikája miatt milliárdos károkat okoztak az adófizetőknek. Végül hanyag kezelés miatt mondták ki bűnösnek, pénzbüntetést kapott.

Princz Gábor 20 éve Bécsben élt, ott is érte a halál, 62 éves volt.

Nem szeretnék kegyeletsértést elkövetni, de a gyermekei által kiadott gyászjelentésből kiderül, hogy gyerekkorában Moszkvában élt és ott is járt egyetemre, a Lomonoszovra amely jelenleg is  a világ legjobb káderképzője. Így talán érthető is, hogy miként sikerült olyan fiatalon a csúcsra jutnia.

Mint a Déli Hírlap ügyvezetője , mint az ország egyetlen magyar tulajdonú lapjának igazgatója sokat nyaggattam hirdetésért. fogadásokon, telefonon és minden egyéb trükkel. A Postabank olyan marketing akcióban volt, hogy még a csapból is ők folytak. Murányi Gábor volt a jobbkeze majd a pénzintézet elnök helyettese, aki végül megszánt minket. Az ügynökség megkerülésével közvetlenül kaptunk néhány százezer forintos reklámot minden hónapban.

Ismerve a piaci viszonyokat igyekeztem szerényen meghálálni a bőkezűségüket. A vezérigazgató úr saját konyhája mellett amely az irodája közelében  egy pingpong asztal is állt. Egy délelőtt sikerült úgy bejutnom, hogy éppen játszottak, én pedig beszállhattam. Nem forgóztunk, hanem néhány szettet zavartunk le.  Jó formában lehettem mert végül bejáratossá váltam a vezérigazgató szentélyébe is. Hangsúlyozom, nem kerültem a fizetési listájára.  Szokása volt ugyanis, hogy  néhány kiváltságosnak olyan alacsony kamatra adott kölcsönt, amelyet rögtön le is kötött magas hozamra.  Csuda jó bolt volt ez. Ezzel a szoros emberfogással az akkori média minden fontos emberét sakkban tartotta. Aki csak számított a listáján volt, amelyet a bank bukása után a nyilvánosság elé tártak. Erről sajnos lemaradtam.

Sőt azt kell mondanom, hogy nekem az őket támogatói névsorban lenne a helyem.  A lapunkhoz való nagyvonalúsága után megtudtam, Murányi úr pipákat gyűjt.  Bécsben a legdrágábbakat vettem neki, a figyelmességem szépen kamatozott.  Amit még elmondhatok a Postabank csődje volt az első amely igazán megrengette a magyar gazdaságot. Horn Gyula miniszterelnök volt aki kiállt mellette és végül konszolidálta a pénzintézetet. S, hogy végül egyszerű pénzbüntetéssel megúszhatta a nagy játszmát és békében, bántatlanul élhetett idáig azt a nagy szívének köszönhette.

Számára minden regnáló kormány  és ellenzéki párt fontos volt. Mindannyiukat ellátta minden jóval, igyekezett mindenkit megvenni és az ezekről szóló dokumentumokat gondosan őrizte.  Nemcsak a piros hatosra hanem minden számra tétet tett. Emlékszem az a bizonyos csőd is egy bagatell körtelefon miatt következett be. Mi magyarok akik ilyenről még sose hallottunk a háború óta nehezen hittük el, hogy a jóságos állambácsi veszni hagyna egy bankot.  Nem is hagyta.

Ám az egri postásnő sose gondolta volna, hogy a figyelmes hisztériakeltésével egy egész országra szóló pánikot okozhat. Aminek a vége botránnyal zárul. Szegény vezérigazgató úr nyugodjon békében, ha ezt előre tudja tutira ez a hölgy az első helyen szerepelt volna a fizetési listáján.