A kép jobboldalán Pusztai Laci, az északhírnök tulajdonosa, főszerkesztője. Régi békebeli felvétel, két főrendőrrel diskurál egy sajtónapon. Állhatatos, s kíméletlen. Bizonyára e miatt kedvelik a portálját. Ez a médium senkire, semmire nincs tekintettel mert az olvasók kíváncsiságának nem lehet gátat szabni.

Most például Miskolc város köztiszteletben álló jegyzőjét csuklóztatja, amikor hivatalos úton kiköveteli a polgármester jelenléti ívének a nyilvánosságra hozatalát. Ezen belül még tovább firtatja, hogy a szabadsága mellett mikor betegeskedett, hány napot volt táppénzen.

Nos, nem valamilyen pártpolitikai szimpátia alapján írom, de ez a fajta érdeklődés már a közéleti szerepet betöltő személyek esetében is sértheti a személyiségi jogokat. Nem valami humanitárius igyekezet. Magam se örülnék neki, ha mindenkivel meg kellene osztanom, mikor éreztem olyan gyengeséget amikor kíméltem magam. Ez a fajta erőszakos publikálási vágy , mások életében való vájkálás ellentétes az ízlésemmel.

A hírnöknél viszont növeli a látogatottságot , ezzel párhuzamosan a hirdetési bevételt. S mivel ott névtelenül, minden kockázat nélkül lehet rágalmazni, mocskolódni, hülyeségeket posztolni így az ilyen élvezetekre áhítók is megtalálják a számításukat. Sajnos ezt sokszor megtapasztaltam már a saját bőrömön is.

Különben nem nekem kellene itt a szakma becsületét védelmezni. Hiszen amikor bejelentkeztem  a városházi sajtótájékoztatókra – azt az egyszerű választ kaptam – hogy a szantograf nem illeszkedik az önkormányzat médiastratégiájába. Magyarul kuss nekem.  Ez annyira csodás fogalmazás, hogy sikerült megjegyeznem szóról szóra.  Sajnálom, pedig az én stratégiámba pedig pontosan passzolna a városházi….