Ma is megvolt a jó cselekedetem. Kiderült, hogy a miskolci kéményseprők központja Debrecen.
Azt is megtudtam, magától az illetékestől, hogy a kotrás tekintetében elég nagy káosz. Sebaj, csak nagyobb baj ne legyen.
Most viszont egy pénzügyi matematikusra lenne szükség. Kezembe akadt egy régi postai, OTP takarékbetétkönyv. Olyan klasszikus, ami az én időben az élet része volt. Kezdtem az iskolai takarékbélyegek gyűjtésével majd később némi előrelátással, amikor a sárga csekkeket feladtam, beáldoztam néhány száz forintot a takarékbanknak. Jó volt tudni, hogy ha éppen megszorulok, kisegíthetem magamat.
A képek szerint ezt a könyvet a hetvenes években nyitottam meg. Volt időm kiolvasni. Hol tettem bele, hol kirámoltam, de őriztem, mint a szent ereklyét. Utoljára 27 forint 20 fillérem ragadt be.
Most a kérdés az, hogy tartós lekötéssel az elmúlt félévszázad során mennyit érhet ez a pénz. Próbaszerencse. Még a héten elmegyek a postára vagy az OTP fiókba.
Kikérem egybe az összest.
Lehet tippelni, vajon kapok e harminc forintot vagy esetleg még többet.
Kéretik nekem szurkolni.
Ha sikerült a beváltás, elmesélem miként jutottam ahhoz a biztosítási kötvényhez, amelyet még drága nagyapám kötött a lányainak a múlt század húszas éveiben, a Francia Magyar Biztosítónál.
S miként reagáltak a követelésemre?
