Ha hiszik, ha nem, kedvenc politikusom Németh Szilárd, a Honvédelmi minisztérium államtitkára, az előző kormányzati ciklus emblematikus rezsi biztosa. Mindig úgy érzem közülünk való, mármint annyiban, hogy magam is szeretem a hasamat.
Érdekel a gasztronómia tudománya, s pénzt, egészségemet nem kímélve önként, magamon tesztelem a vendéglátóipar helyzetét. A konyhában korántsem ügyeskedhetek, kedves feleségem minden ilyen megmozdulásomat sértésnek venné. Irigylem is Szilárdot, hogy bármikor képes kötényt ölteni és akár több száz emberre főzni, gulyást, pacalt vagy marhapörköltet, zsírosat, kalóriadúsát. Csupa olyat, amitől aztán reggelig forgolódhatunk, s egymás után kapkodhatjuk a savlekötő pirulákat.
Németh Szilárddal különösen rokonszenvezek, mert sok egyéb politikai elfoglaltsága mellett szakít időt arra, hogy újabbnál újabb valódi magyaros vendéglátóhelyeket fedezzen fel. Hangsúlyozom, magyaros konyhájúakat. Gondolom, kerüli a kínai, a thai, az indiai vagy giroszos kifőzdéket. Szerintem ő lenne a legalkalmasabb a magyaros konyhatudomány tárca nélküli miniszteri posztjára. Még akár a keze alá is dolgoznék, itthon ugyanis kiválóan pucolom a zöldséget, s ha kell a zöldbabot is.
Államtitkár úr most éppen a budapesti Pléh csárdának csinált reklámot. Kár, hogy a pontos helye lemaradt – ám a képek alapján már csak oda találok. Ott a helyem.
S ha már tippet adott – cserébe szívesen elkalauzolnám a régiónkban, Miskolcon is. Már rögzült bennem, hogy vendégeimet hová vihetem úgy, hogy ne süljek fel a konyhájukkal. Sértődés ne essék, kapásból felsorolom, helyben a Calypso, a Drót bisztró, a Dűlő étterem és ki ne felejtsem a család kedvencét a Murhpyt a tapolcai elágazásnál. Vidéken, Encsen pedig Anyukám mondta étterem verhetetlen a sorban.
Tokaj
