Tessék elképzelni azt a pillanatot , amikor éppen ezt a szinkron piszoárt fotóznám, s egy kétméteres hústorony beúszik a képbe. Az Őrs vezér téri Ikea mosdójában. Persze, hogy kimagyaráztam magam. Neki is elmondtam, hogy abban az épületben vagyunk ahol a legmagasabb szinten művelik a nemzetközi lakberendezés tudományát. Például, ha kell megtervezik a konyhánkat, a fürdőszobánkat vagy a nappalinkat. S aki dolgozik az hibázik is. Lám ezt a párost, amelyet akár úgy is használhatunk, hogy fogjuk egymás kezét. Kipróbáltam, a tervezője aligha, odaálltam az egyikhez ezzel a másikat rögtön kiiktattam a forgalomból. A lényeg, hogy van választási lehetőség, a bal és a jobb kezeseknek.
Felkapott a hely az Ikea. Mint tudjuk itt esett meg az a csúfság, hogy egy világtalant nem engedtek be az étterembe a vakvezető kutyájával. Mára bocsánatot kértek – én viszont ezzel aligha érném be. Annak az okos ebnek illene jóvátételként egy kutyusheverőt ajándékozni. S akkor szent a béke.
Különben ebben a hatalmas , forgalmas lakberendezési áruházban alapos, de bonyolult az adminisztráció. A tervezéstől a számlázásig eljutva még be kell jelentkezni az ügyfélszolgálaton is. Na már most ezen a helyen mindössze hárman vannak, s kikerülhetetlenek. Ráadásul ugyanitt kell reklamálni is, itt foglalkoznak az egy évvel ezelőtti garanciális ügyekkel. Míg az épületen belül flottul mennek a dolgok addig itt a végponton teljesen beszűkül az ügyintézés. Sorszámhúzás majd türelmes vagy türelmetlen várakozás következik. Számunkra ez a procedúra pontosan annyi időt emésztett fel mint maga az áruházi vásárlás. Majdnem egy órát.
Ilyenkor az ember mindent elolvas. Minden hirdetményt, falragaszt. Így tanul az emberfia. Itt láttam, hogy most éppen a pelenkázóasztalokat hívják vissza egy kis műszaki módosításra . Állítólag a pelenkázó asztal felhajtójának a zsanérja hibás, s emiatt néhány bébi leesett. Megnyugtatnak, hogy semmi bajuk a csöppségeknek, de jobb az óvatosság.
Sokáig gondolkodtam, hogy kivel osszam meg ezt a fontos információt, hátha gyerekek százait menthetem meg, de leblokkoltam. Csak az jutott eszembe, hogy a kisleányom anno egy fürdetéskor leficánkolt a heverőről. Szerencsénk volt mert a Lottóházban két gyerekorvos is lakott így a mindkettőt riasztottuk. Majd reggelig felváltva lestük, hogy szuszog, lélegzik. Bezzeg akkor az Ikeáról még nem is hallottunk. Ma már viszont van kire kenni ha az eleven baba a földön landol.
