A nyolcvanas évek kultikus kocsmájáról van szó – nehogy félreértse valaki: nem a Tenkes kapitány tévésorozat mellékszereplőjéről beszélünk. Bár Eke Máté kuruc társának népszerűsége, betyár-mentalitása alighanem szerepet játszott a több mint három évtizeddel ezelőtti névválasztásban.
A Tetemvár és a Kisavas közötti városszelet volt a szombat délutáni kalandozás terepe, témája pedig a rendszerváltás körüli miskolci underground kultúra, annak színterei. A Műszak – Rendszer – Váltás című programsorozat ezen az őszön, az 1989/90-es politikai és társadalmi változások három évtizedes jubileuma kapcsán zajlik, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szervezésében. Egy korábbi városi túra a Vasgyárat és a Győri kaput járta végig, ez a legutóbbi pedig a Buga Jakabtól, azaz a tetemvári domboldal egyik, mára teljesen elhagyatott, sőt, beomlott, benőtt pincéjétől indult.
A hétvégi esős idő dacára két tucatnyian vágtak neki az emlékezős sétálgatásnak. Az immár egykori kultikus helyként emlegetett “Buga”, ugyebár, egy romkocsma volt, mai kifejezéssel élve, ahova nem juthatott be akárki, gyakorlatilag egy magánportaként üzemelt, ahova tulaj(ok) az ismerőseiket engedte-engedték be. A korabeli társadalom azon képviselői jártak ide – alkohol, beszélgetés, zene várta őket -, akik unták a megszokott szórakozási (és piálási) lehetőségeket. Olyan helyre vágytak, ami kívül esik a megelőző korszak hatóságilag és minden egyéb szempontból ellenőrzött, konszolidált, behatárolt keretei közül. 30-40 méteres távolságok és mélységek, szintek nyíltak meg azok előtt, akik bebocsátást nyertek a végtelenül elhanyagolt enteriőrt kínáló pincebelsőbe. Ezt ma már elképzelni sem igen lehet, annak, aki sosem járt ott; a Buga Jakabnak tényleg csak hűlt helye lelhető fel ma már a domboldalon, a Szentpéteri kapu felől, a Tetemvár középsor mentén.
A szakavatott idegenvezetőkkel – az egyesület történész, építész, antropológus munkatársaival – megtámogatott városi túra ezt követően is arról szólt: ki hol járt anno, kire-mire emlékszik a “legendás” időkből. A résztvevők közül sokan hozzászólták, felidézték személyes tapasztalataikat. Így tettek a menetrend szerint következő állomásokon: a Kossuth utcai Zipfer sörözőnél (a Bábszínház udvarán), a Kazinczy klubnál (a volt TIT helyiségei a Széchenyi utcán), a Déryné és Thália presszóknál (ma is működnek ilyen néven a Déryné utcában), a volt Tiszti klubnál (Csengey utca), majd a Kisavasra felérve. Ott a Nightmare, a Törpe, a Fáraó, az Anonymus, a Fourier (régi és új), az Alabárdos, Dukát… Kinek-kinek eszébe juthatott a jelenlévők közül – akinek meg nem, már csak fiatal koránál fogva -, hogy milyen zenekarok léptek itt-ott fel, milyen italokat fogyasztottak a korabeli vendégek, hogy hívták a legendás pincért, elmesélhette.
A program november 30-án folytatódik és zárul, amikor egész estés “műszakváltós” műsort ígér az Észak-Keleti Átjáró Egyesület. A feltehetően a Grund pinceszínházban tartandó eseményen kiállítás, beszélgetés, szerzői est (PFM) és koncertek várják az 30 évvel ezelőtti “történelmi idők” iránt érdeklődőket.
