Kardos Péter főrabbi az Új élet főszerkesztője holokauszt túlélő tegnap úgy döntött, kimegy megnézni az újfasiszta nácikat akik a budapesti ostromgyűrűből való kitörésükre emlékeztek. Immár hagyományosan. Hiszen bármilyen színezetű a kormányunk, a bíróság és a rendőrség addig labdázik a vonulási kérelemmel mígnem csak kiadják. A demokrácia és a szólásszabadság jegyében. Horn Gyula miniszterelnöksége idején is rendőri kísérettel masírozhattak azok a nyugat Európából már régen kiszorult ordas eszmékkel felvértezett újnácik akik képesek lennének ismét lángba borítani a világot. Romba dönteni a fővárosunkat és felrobbantani a Duna hídjait.
Péter főszerkesztő úrnak volt mire emlékeznie. Szüleit , rokonságát vesztette el 1945 januárjában amikor a Duna másik oldalán a szovjet csapatok álltak. A kórházakba, a védett házakba menekült zsidókat, orvosokat, ápolónőket, s a sebesülteket egyszerűen kivégezték a nyilasok. Utódjaik most erre is emlékeztettek a vonulásukkal. Péter csak meg akarta nézni az arcukat, hasonlítanak e a régiekre, az elődeikre. S nem akart hinni a szemének – ezek ugyanazok, van reinkarnáció . S ezek soha semmiből nem tanulnak, nem okulnak.
A főrabbi nem várta meg, hogy az ellentüntetők nekiessenek a fekete ruhás, bakancsosoknak. Tartott attól, hogy ha a rendőrök nem védelmezik őket maga siet a segítségükre. Sosem viselné el az oktalan, értelmetlen erőszakot, ami neki már bőven kijutott az életében.
